Megszállottság? Felejteni nem tudás? Psychopataság? Az őrület maga? Gyíkságom bizonyítéka? A Halál előszele ("Ön túl szánalmas, ahhoz, hogy életben maradjon")?

körülbelül egy 10 évvel ezelőtti dolog ami még sokszor eszembe jut - utoljára 10 éve volt jobban közöm egy olyan lányhoz - szó szerint lányhoz, mert 13,5 voltam akkor én, ő pedig 14. De jóóóó ég... Őt ismertem 8 éve, minden baromságot megjegyeztem amiket mondott, bizonyos dolgoknak csak miatta olvastam utána, hogy majd hozzá tudjak szólni - és az a úgymond "szar" hogy máig nem tudom lett volna-e ennek folyamánya. Én úgy tudom, hogy lehetett volna, csak időhiány volt, másrészt nálunk itthon olyan rossz események voltak ami rám kihatott, illetve ilyesmik. De életemben egyszer szemeztem úgy "nővel" (lánnyal) hogy jó ég... Nem is tudom leírni, de máig egy meghatározó élmény volt. Már-már eufórikus. Aztán mikor el kellett más suliba - középiskola jött - akkor egy egész nyár volt emiatt depresszív nekem.

És ezek azok az eufóriák, amik exeimnél hiányoztak. Külsőtől függetlenül. Volt köztük mindenféle külső, stílus, személyiségjegyek... De az a bizonyos eufória, az a kicsit őrült vágy elmaradt... És hiányzik is. Tartól tőle, hogy olyan már nem lesz többé. Még így is ott tartunk, ha a képeire (sok van belőle nekem, egész az általános iskolától, mai fészbúkvilágban meg még könnyebb a dolog) "megyek el" az időnként jobb érzés lelkileg, mint ezek a béna szexek, amikről írtam. És mindig reménykedem benne, hogy majd összefúj az élet valahol-valamikor, mert nálam ez olyan, hogy érdekes mód mindenhova eljutok-elérek... és mindeb múltbéli le nem zárt ügy tisztázódni szokott. Valahogy és valahol mindig lezárul az a pár még nyitott dolog, amiket még nem sikerült lezárni (szerencsére fogynak, újakat pedig nemigen nyitok, elég volt ez is bőven)

Ez megszállottság? Lehet-e ezt valami radikálos módszerrel megszűntetni? Részben épp saját múltam felszámolásával vagyok elfoglalva...