Csupán online ismeretség kapcsán alakulhat ki valami féle kötődés a másik fél iránt?

Nem, ott csak és kizárólag egy elképzelt ember iránt kötődsz, a gondolatai pedig szimpatikusak. Akkor is, ha igazat mond, magát az embert nem ismered meg, csak a gondolatainak egy részét. Reakciók, mozdulatok, mimika, hangszín, beszédstílus, beszédben más a fogalmazásmód is..

Esetleg videóhívásokkal kicsit közelebb vagy hozzá, de még mindig más az egész. Aki ismerkedett neten, tudja, hogy nem olyan. Egyszerűen nem. Előfordulhat, hogy egy évig videóztok is, aztán találkozol vele, és tök idegennek érzed(ez második alkalommal sem javul) egyszerűen más élőben minden. Meg olyan is van, hogy van, akit nem ismersz egyáltalán, de a mozdulatai, hangszíne, fogalmazásmódja mikor megszólal olyan, mintha ezeréve ismernéd, közel áll hozzád. Ha még tetszik is a külseje, ezt nevezik szerelemnek első látásra.

Hatalmas koppanások szoktak lenni netes ismeretségből. Ami még fontos a kamera szöge. Ha mindig úgy beszéltetek, hogy alulról láttad, nem fogsz ráismerni másik szögből, idegennek fog hatni. Ha 20 centivel magasabb vagy, kérd meg, hogy állítsa be úgy a kamerát, az valamit segít a dolgon. 2x szívtam meg életem során, az egyik a kameraállás miatt volt, a srác mindig az asztalra tette, hogy előnyösen alulról mutassa magát sréhen féloldalról, egymagasak voltunk kb, csak kicsit volt magasabb, nem olyan volt, idegennek éreztem. Poénból leguggoltam, na úgy megismertem, de élőben már máshogy hatott az egész.

Én egy időben a két végén égettem a gyertyát, "ha már úgy is mindegy alapon" direkt nem cseréltünk képet, találkozásnál vagy robbantjuk a bankot...vagy nem.

Erős, de nagyon instabil érzelmek alakultak ki bennünk, személyesen meg csak fokozódott, de nagyszerű pillére volt ez az instabil, de erős érzelem a kapcsolatunknak, több hét tudatlanság, hogy vajon mindketten kamuzunk e, vagy sem.

És pont egy ilyenből fakadt egy olyan kapcsolat ami azóta is felejthetetlen lett számomra.

Szerintem két fél, egymásba tud szeretni pusztán csak az írás által, sőt, kép nélkül is képes erre az ember szerintem. Aztán találkozásnál vagy porrba hull minden, vagy nem.

Imádok nosztalgiázni erről az időszakról, kedves emlék számomra.