Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Önbizalom vagy helytelen önkép?
A kérdésem kortalan, és az sem számít hogy házas vagy kapcsolatban vagy, esetleg egyedülállóként éled az életed. A lényeg hogy tegyük félre a mázt, meg a védelmező optimizmust, a degradáló pesszimizmust. A lényeg hogy objektíven lásd magad!
Szóval, manapság ha szétnézel a valóságban, a média különboző felületein, akár az interneten, nagyon sok igen vonzó külsővel rendelkező férfit/nőt lehet látni. Emellett ugyancsak nagyszámban láthatók vonzó külsővel és magas szintű képzettséggel rendelkező emberek is. Ilyenkor nem érzed azt, hogy te mennyivel gyengébb vagy minden téren? Amikor otthon vagy a pároddal, nem érzed azt hogy alul választott? Vagy ha szingli vagy, akkor mennyire alantas és gyenge ember vagy azokhoz képest, akik szinte beleégnek az átlag polgár agyába? Ma már minden kategóriában csúcs szereplőket látni, test, arc, IQ, műveltség, ügyesség, találékonyság, pénzügyi terület stb. Olyan etalonokat tol a média, akiket átlag külsővel, egzisztenciával meg sem lehet közelíteni. Majd ezek után a tükörbe nézve nem teszed fel e kérdést, hogy ezekhez képest te a labdába sem tudsz rúgni? Hogy aki és ami te vagy az mennyire lesz elég akár egy házasságban, kapcsolatban? Vagy egyedülállóként nem lesz vér ciki ha nem hozod a magas elvárásokat? Pl. egy férfi hogyan tudja megugrani a tökéletes külső, tökéletes egzisztencia, tökéletes sárm háromszögét? Vagy egy nő a tökéletes test, tökéletes arc, tökéletes női kisugárzás szent szövetségét? Oké, van férjed/feleséged, de ő ezeket meg sem közelíti. Elég ez? Meddig? Vagy fordítva, te meddig leszel elég? Biztos vagy benne hogy önmagadért van veled, nem csak azért mert nem volt más? Én ezeken gondolkozom már egy ideje.
válasza: válasza:Amiket felsoroltál, kérdező, azok a te külön személyes problémáid. Én abszolút nem így látom a világot, ahogy te.
Ha már média, meg szépségek. Ott van például a világ egyik legszebb nőjének tartott Bella Hadid. Én valahányszor megpillantom az arcát, mást se látok, csak tömény önutálatot. Emiatt szépséget nem vélek benne felfedezni, hiába van agyonműtve. Nézd meg például azt, akiről mintázták a fejét a plasztikai sebészek, a fiatal Carla Bruni (90-es évekbeli svájci modell): [link] a szupermodell-generáció nagyjai (Cindy Crawford, Claudia Schiffer, Naomi Campbell, stb.) mellett ő annak idején azért erősen másodvonalbelinek számított.
Bella Hadid nővérét, Gigit valamivel szebbnek látom, de számomra az ő arcában is mindig volt valami koravén.
Ami pedig a jóképű pasikat illeti: a nemzetközi mezőnyben látok egyet-kettőt (NEM a hivatásos modellek között), de csak nagyon elszórtan.
Tökéletes sárm pedig nincsen, elég eszement dolog volt ezt így leírni. Mivel a sárm egy teljesen szubjektív fogalom, nem mérhető. (A fizikai szépség kis mértékben igen, ha az aranymetszés szabályait vesszük alapul.)
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:
válasza:Kik veszik semmibe? Egy párkapcsolat kettőn múlik. És minden ember más. Hogy ti ketten "túlélitek-e", át tud-e alakulni a rózsaszín köd egymás megismerése után már szeretetté, hát az persze akarat kérdése is, de nem csak azé, hisz nem lehet csak akarattal bírni a hétköznapokat, ha a másik nem szimpatikus. Neked meg ugyanúgy van jogod nemet mondani bárkire, akiről kiderül, hogy mégsem az, akinek hitted vagy akivel nem érzed jól magad vagy nem tudod elképzelni vele az életed. Amíg viszont nem ismered, teljesen normális, hogy egy képzelgés visz előre, mint remények, álmok, birtoklási vágy, mittudomén.
Vágy meg sajnos mindig csak arra létezik, amid még nincs. Ha már a tiéd nem vágysz rá, hanem max. örülsz neki meg hálás vagy érte. De akkor már tényleg munkásabb ezt kifejezni és "küzdeni". Az már a szeretet és nem a szerelem. Azért keresnek az emberek mindig új élményeket, új célokat, hogy megújítsák a kapcsolatot. Azért mennek wellnesshétvégre meg romatikus vacsira. Hogy újra átéljék az újdonság varázsát. Ha meg nincs rá idő, mert ott a gyerek meg a túlóra, akkor elsorvad a nagy szeretet is.
A másik, hogy nem kell senkinek elfogadnia bárkit otthonra. Ez irreális elvárás. Mert feltétel nélküli szeretetet csak az anyánk adhatott, de azt is csak csecsemőként, utána szép lassan már neki is voltak elvárásai, pl. hogy ne törd össze a vázát és ne rugdosd a húgodat. :) Most messzire mentem, de remélem, átment a lényeg. Nem mindig a másik a gonosz, pedig te úgy adnál, hanem egyszerűen "csak" olyat kell találnod, akivel megértitek egymást, egy húron tudtok pendülni. Ez meg totál mázli. Amíg egyedül vagy, marha elfogadónak hiszed magad... de nem vagy az, hisz nem bárkit akarsz. Ha te azt tapasztalod, minden nő csak a pénzedre hajtana, ami nincs, akkor valószínűleg te határozod meg magadat azzal és olyan nőket vadászol, akiknek ez kellene. Van ám bőven az élet minden területén olyan kudarckerülő viselkedés, hogy jó magasra teszed a mércét, aztán inkább bele se fogsz, mert "úgyse sikerül" és akkor máris a másik lehet a bűnbak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!