Önbizalom vagy helytelen önkép?

Ezt a social media generálja, és sokan emiatt fruszráltak.

Viszont ha igazán szeretsz valakit, akkor egy csomó dolog egyáltalán nem fog számítani, csak az, hogy vele lehess. És nyilván ugyanez fordítva.

Talán az a baj (bocs kérdező), hogy nem érzed magad szerethetőnek. És lehet, hogy akibe te beleszeretsz, ő is úgy érzi, hogy ő nem szerethető. De egymás számára mégis szerethetőek, sőt egyetlenek lesztek - és egymásra találtok.

Sokszor egyébként nagyon túlagyaljuk a dolgokat... ez csak személyes vélemény.

Azt mondta egy videóban a Kassai Lajos...(tartalmilag idézem)

"Ha az élet egy szerszámosláda, akkor én egy hatos kulcs vagyok. Velem nem lehet szögetverni, nem lehet menetet vágni, de ha van egy hatos csavar, azt én nagyon meg tudom húzni. Persze kellő önismerettel, kitartó munkával, (+egy rakat motivációs bullshit) lehet, hogy elérhetném, hogy meghúzzam az ötös csavarokat is.......DE MINEK?!"

Na ezért nem nézek tévét és csínján bánok a social médiával is. Tisztában vagyok önmagammal, hogy milyen vagyok és mit tudok nyújtani.

Ha valakinek nem kellek az őt minősíti, nem engem. Nem a tökéletest keresem. Más tökéletlensége lesz számomra maga a tökély :) 38/f

4. Nem a tvből az internetről jön a moslék? Leragadtál a 2 ezres évek elején? Tvt több mint 10 éve nem nézek, de a netten látom a manipulációt amit a közzöségi oldalak közvetítenek pl:

50 szürke árnyalata..

Az a hülye média... Nem is nézek tv-t se már mert pont nem érdekel ki milyen és mit csinál.

Nem hasonlítóm magam és az általam szeretett embereket se máshoz.

Mindenkinél van szebb, jobb!

Élem az életem, teszem amihez kedvem van és kész.

Most pl külsőre lehetne jobb pasim, de nem érdekel mer akivel vagyok imádom és boldog vagyok.

Magamat nézem és kész.

Felesleges ilyeneken agyalni sztm.

N 30

Nem, nem érzem úgy. Ő is csak ember. Ugyanannyi az esélye annak, hogy alulválasztott, mint annak, hogy én választottam alul. Felnőtt emberek vagyunk, önálló gondolatokkal, magunknak választunk pályát, állást, lakhatást, várost, ebédet, ruhát. Ha az a döntés szar, azért csak és kizárólag mi vagyunk a felelősek, nem a választásunk tárgya. Én a párom azért választottam, mert boldognak éreztem magam mellette és úgy éreztem, kicsit magamra találtam. Bízom benne, hogy ez fordítva is így van. Magára vessen, ha ő nem azok mellett a dolgok mellett dönt, amik boldoggá teszik. Erről én nem tehetek, akkor sem tehetnék, ha szebb lennék, akkor sem, ha rondább.

Tudom a hibáimat, gyengeségeimet, tudom, miben vagyok jó és mire vagyok képes. Ez az önismeret az önbizalmam alapja. Tisztában vagyok vele, hogy milyen vagyok, más nem nagyon tud meglepetést okozni a jellemzésemmel. És ugyanilyen tisztán közvetítem a hozzám közelebb kerülő emberekhez is az énem. El tudják dönteni maguktól, hogy az kell-e nekik vagy sem. Nincs szó alulválasztásról meg felülválasztásról meg mittudoménmiről. Vagy engem választ az, akit én választottam és örülök a döntésének vagy nem és elfogadom azt. Ezen igazán nincs mit ragozni.

De azt elvárom, hogy aki hoz egy döntést, az elsősorban magát bírálja, ne a döntése tárgyát. Ha nem elégedett azzal, amit választott, válasszon mást. Ha meg az, akkor legyen hű hozzá. Nem olyan nehéz ám.

Ha mindig a legjobbat, sőt a legjobbat keresed, végül hoppon maradsz.

Azt azért érezned kell, kivel is vagy legalább középszinten kompatibilis.

Ha eljátszod, lehet hogy soha nem találsz már ilyet és várhatod a nyugdíjat.