"Keresem a másik felem" vs "én egy teljes egész vagyok és elvárom a másiktól, hogy ő is az legyen". Melyikkel tudtok inkább azonosulni és miért azzal?

#18: Na, így már érthető. Amit én említettem veled kapcsolatban, hogy érezni rajtad a frusztrációt, akkor ezek szerint még te is leírtad magadról. Köszönöm, hogy megerősítettél! :)

"átviszik a maguk komplexusait, szorongásait. És itt egyébként magamról is beszélek... Hiába volt párkapcsolatom, sőt viszonzott szerelmem, ha én az életemmel, testemmel, körülményeimmel és lelki világommal elégedetlen ember voltam. Csak megmérgeztem a kapcsolatat..."

Attól függ mi az első kijelentés motivációja. Hogyha valaki azért keresi a másik felét, hogy együtt még boldogabbá tegyék egymást, akkor az úgy helytálló. Ha viszont ez a keresem a másik felem azt takarja, hogy valaki azzal a céllal keres valakit maga mellé, hogy majd kipótolja egésszé, és attól lesz csak boldog, ebben az értelmezésben nem elfogadható számomra. Kifejtem, hogy miért. Vannak olyanok, akik végtelen szomorúságot képesek megélni, ha nincs társuk. Egyszerűen nem képesek egyedül lenni, és azzal tölteni azt az időt, hogy mondjuk magukat fejlesszék. Egyik kapcsolatból a másikba ugranak bele. Nem tanulnak a dolgokból, ezért rendszerint elkövetik ugyanazokat a hibákat. Egy illuzórikus kép él bennük, hogy csak akkor lehetnek boldogak, ha van társuk. Ha valaki mástól várja a boldogságot és azt mondja, hogy ha majd lesz társam boldog leszek, az egy önámítás... Ha valaki nem boldog önmagában, csak ha társa van, akkor addig lesz boldog, amíg az a valaki mellete van.

Ha valaki csakis kizárólag egy másik embertől várja a boldogságot, akkor a másik kezébe adja a boldogsága kulcsát.

Egyértelműen a második.

Együtt működni csapatban csak úgy lehet, ha senki nem irányítja a másikat, ehhez viszont kell az egyenlőség, amit csak két önálló ember tud megalkotni.