Nő társak! Titeket is taszít picit amikor megismersz vkit de az már nyíltan tudtodra adja, hogy bejössz neki, pedig alig ismer?

Szerintem meg a nyílt kommunikáció a megértés kulcsa. Vagyis, ha mindkét fél csak járja a balfsz tipegőt, akkor soha nem derül ki, hogy akarnak-e bármit egymástól. Egy ismerkedés szerintem úgy zajlik, hogy én jelzem, hogy mit akarok a másik meg eldönti, ő mit akar és jelzi felém. Ha nyitott, akkor nyert ügyem van, ha nem, akkor nem bsztunk el időt feleslegesen. Az meg úgyis ismerkedés közben derül ki, ha nagyon nem egymást keressük. Azt, hogy a másik érdekel-e mélyebben egyetlen találkozásból le lehet szűrni. Ha igen, akkor nincs mit "barátkozgatni". Ha meg kiderül, hogy az első benyomás nem volt helyes, vagy van egyéb ok, amiért nem passzolunk, akkor mindketten nyertünk időt, energiát azzal, hogy normálisan lépett mindkét fél. Én ebben se érzek semmi kellemetlent. Sokkal több a sikertelen ismerkedés, kapcsolat, mint a sikeres. Az egymás távoli bámulásából nem lesz még ismerkedés se, nem, hogy több.

Pont ezért nem ismerkedek. Nem lehetek önmagam, nem lehetek őszinte, hanem meg kell játszanom önmagam, meg el kell rejtenem az érzéseimet, hogy megfeleljek a másik elvárásainak. Kinek kell ez?

Mi ebben a taszító? Normál esetben így ismerkednek az emberek.

4, arról, hogy egy ismerkedés úgy zajlik, hogy A oda megy B-hez és közli a szándékait (jellemzően eleinte csak jelzi, érdeklődéssel, gesztusokkal stb.), majd B eldönti akar-e ismerkedni. Ha igen, akkor keresik egymás társaságát. Én azt nem értem, te min vagy fennakadva. Meg akar ismerni ezért keres. Ha terhes neked, akkor ne szórakozz vele, hanem küldd el. Felnőttek nem szokták messziről figyelgetni a másikat, meg hetekig, hónapokig kerülgetni az első lépések előtt.

Attól felsz, hogy rajon, buta vagy? Hát, lehet.