Szerintetek helyesen döntöttem?

S te mit tettél h az a másik akarjon téged? Tzti h valami hibádzik másként nem bánkódnál utána. Egy kapcsolat őszinteségen, bizalmon alapul, s az érzelmeken, a többi csak felszines. A mostanival jól érzed magad, az előzőt valószínűleg szereted is. Össze vissza írsz, tehát rajtad is múlt h mi lett belőle... Honnan tudod h a másik is szeret e? Mondta!

Keresd meg s tisztázzátok felnőtt emberként h le tudd zárni. Ennyi...

Azért hiányzik, mert benned van a "mi lett volna ha" érzés.

Amikor velem szakítottak (mert nem belém volt szerelmes, hanem az exébe), bennem is ott volt, és magamat hibáztattam, hogy nem voltam elég szerethető. Ne okozz ilyen sebeket az új párodnak.

Ami meg a régit illeti, ugyanez a válasz, hogy szintén ott a mi "lett volna ha". De jól tetted, hogy szakítottál vele, mielőtt még több évet vesztegettél volna rá. Én lejátszottam a másik utat helyetted: még csúnyább szakítás a vége. Az ilyen aszimmetrikus vagy se veled se nélküled kapcsolatoknak nincs értelme, jól láttad. Addig húzzák, amíg elég nagy nem lesz a szenvedés, és rájönnek, hogy ennél a viszonzatlanságnál/bizonytalanságnál már az egyedüllét is jobb. És feldolgozás után ott az új, jó kapcsolat esélye. Szóval jól tetted. Általában aki visszamegy ilyen esetben a régihez (mint a fenti exem, aki miatta szakított), az is kiábrándulni megy vissza. Mert nem kapott még elég szenvedést tőle ahhoz, hogy belássa, hogy értelmetlen folytatni. Szóval visszamegy, végleg elege lesz, kiábrándul, rájön, hogy felesleges volt, de legalább nyugodt szívvel le tudja zárni, cserébe elvesztegeti azt az időt. Aki elég okos és tapasztalt, az ezt már megspórolja. Szóval jól döntöttél. Figyelj a jelenre, ne idealizáld a múltat.

Jól tetted hogy szakítottál. Engedd el azt aki nem szeret. Annyira se szeret hogy megkérdezze hol vagy hogy vagy mi történt veled, ha egyszer csak eltűnsz? Még egy munkatársra is ráírnék ha egyszer csak eltűnne.

A legkevésbé sem érdekelted, közönyös volt irántad. Engedd el, ő nem szeret és nem is szeretett. Te tartottad életben azt a kapcsolatot és az neki úgy kényelmes volt.

Gondolom a szüleid is közönyösek, elhanyagolók voltak, és azt hiszed, ez a szeretet. Hát nem. Fordulj pszichológushoz.

Honnan veszitek, hogy férfi írta ki a kérdést? Meg ennyi általánosítást, öcsém... 😕

Én annyit hámoztam ki ebből az egészből, hogy nem tudod 100%-ra,hogy szeretett-e volna tőled valamit, vagy sem. Menj oda hozzá és kérdezd meg kerek perec! Így sosem fogod tudni, ezért foglalkoztat még mindig.