Helyesen döntöttem ha szakítottam vele?

Úgy ereztem a barátom csak saját magával törődik. De nagyon fáj, hogy szakítanom kellett vele. Hétvégén tudtunk csak találkozni a távolság és a munka miatt. De már még sokszor a hétvégén történő találkozasokat is lemondta. Ő beteg, az egyik családtagja beteg. Volt hogy amiatt sem jött, mert iszogatott inkább a haverokkal. De szerinte ez neki jar, ugy hogy ne szóljak bele.

Azt mondta ha otthagyom úgy is megfogom bánni, mert olyan sok mindent, mint ő, senki nem tett értem. Nagy nehezen elvitt ide-oda egy evben vagy 4-szer. De meg kis sétára, pizzázásra sem volt vevő, pedig ezek nem nagy dolgok.

Ő egyszer nem hívott el náluk, a 10 honap alatt voltam vagy 3-szor náluk, és ennyi.

Ő meg szinte mindig itt aludhatott nálunk, ki volt szolgálva, még is én vagyok a szemét.

Sokszor szorakozott azzal is, hogy szex közben ő kielegült, de hogy én nem, azzal nem foglalkozott. Mindig azt mondta majd legközelebb, a következő találkozásnál.

Egyszer még a fenekemet is megütötte, mert nem hagytam békén, mert azt szerettem volna, ha mar ilyen kevés időt tudunk együtt tölteni, akkor koncentráljunk egymásra.

Azt mondta senkinek nem fogok kelleni ilyen nagy igényekkel, csak majd megb@sznak és ott hagynak. Ebben talán van is igaza, mert tényleg nem kellettem eddig senkinek sem.