Hogyan kéne a tudtára adnom, hogy semmit se akarok tőle?

Jó haver, jó ember, nem bántanád meg olyannal, hogy letiltod, de tereléssel, játszmázással élni irányába az okés. Miért olyan rossz dolog őszintének, nyíltnak lenni? "Figyelj, úgy érzem, mintha te többet szeretnél barátságnál. De én ezt nem tudom viszonozni, csak a barátságot." Ha ez így van és beismeri, akkor tisztázhatjátok és kétségek nélkül tovább lehet lépni. Ha esetleg tagadja (de mégis úgy van), akkor megmondod, hogy akkor te értetted félre. De ő akkor is tudni fogja mi a helyzet. Lehet picit kínos lesz a szitu, de pont ez hiányzik az emberi kapcsolatokból, hogy felelősséget vállaljunk, nyíltak, őszinték legyünk.

Nem feltétlenül kell azt megmondani, hogy azt gondolod, többet érez irántad, de azt érdemes lehet, hogy terhes neked a közeledése. Pl.: Ne haragudj, amiért nem tudok és nem is akarok nonstop elérhető lenni, szükségem van az énidőre, részedről pedig úgy érzem, túl sok energiát fordítasz rám, én ezt nem tudom viszonozni. Ha nem válaszolok, azt nem véletlenül (nem) teszem, kérlek ilyenkor ne hívj, olyan, mintha a tinédzser lennék és a szüleim ellenőriznének. Adj időt és teret, és ha soká is, fogok válaszolni.

Én magam is a korrekt, egyenes, nyílt beszédre szavazok. Ha valóban bírod és tiszteled, akkor tiszteldd meg azzal, hogy őszinte vagy vele, szemtől szembe, ne pedig terelj és füllentgess neki. Lehet csak a saját jóérzésedet nem akarod megbántani tudat alatt azzal, hogy kis bűntudatot okozol magadnak, de ezt szerintem vállad be. Végső soron egy férfi számára sokkal bántóbb, ha valaki, akit te tartasz valamire, inkább átver, füllent neked, minthogy őszintén és határozottan visszautasít. Ezzel magadat is minősíted. Amúgy hány évesek vagytok, azt lehetne tudni, mégis mit kellene elképzelni?