Összeköltözés után, ha már kettesben éltek, hogy viselkedtek intim téren (pl. pucéran alvás, mászkálás a lakásban), és mennyire támadjátok le egymást szexuálisan? (Pl. ha a párod fogat mos, abból ott helyben, mosdókagylón, rögtön lesz szex?)

#9: Nyilván nem... Szerinted neke jó ez így? Szerinted én így AKAROK élni? Szerinted bárki is így akar élni? A traumák nem olyan dolgok, amik 2 nap alatt elmúlnak, csak mert egy idegen beszólt gakorin... Amit linkeltem kérdést, ott kétszer is leírtam, hogy járok pszichológushoz. De hiába járok pschológshoz, és hiába állsz neki oltogatni, akkor se fog 2 nap múlva elmúlni, annál jóval mélyebb dolgok ezek. Szerintem meg az a toxikus hogy ha a barátnőd elmondja neked, hogy megerőszakolták, akkor te kb leszarod, a lényeg, hogy neked jó legyen, és figyelembe se veszed, hogy ő mennyire ki van lelkileg... Pont azért marad velem, mert szeret és nem a farka irányítja. Akkor lépne le, ha semmit nem érezne irántam és nem szeretne mellettem állni.

"szedd össze magad qrva gyorsan" - Nahát, hogy erre eddig nem is gondoltam. Milyen jó, hogy belém kötöttél, na most már el is múlt az egész elmúlt 24 év összes traumája, le is mondom a pszichológust is, csak ennyi hiányzott ahhoz, hogy meggyógyuljak. 🙃

Nem beszéltem róla eddig, azért, mert 1: annyit írtam, hogy trauma, nem érzem szükségesnek kifejteni, hogy pontosan milyen, mivel minden trauma egyenértékű, nincs olyan, hogy az egyik többet vagy kevesebbet ér, az elszenvedő félnek mindig a sajátja lesz a legrosszabb. 2: Nem csak ennyi a történet, még kb a megerőszakolás viselt meg a legkevésbé... De a többit tényleg nem fogom kifejteni, hosszú is lenne, nincsen értelme.

De honnan veszitek, hogy én nem próbálkozom? Csak azért, mert nem írtam le? Hát annyi minden mást se írtam le... Mielőtt támadnátok (bár inkább a másik kommentelő, te normális hangnemben írtál), inkább kérdezzetek. Az, hogy "ezt meg ezt kell csinálnod".... én is tudom, és csinálom i sőket. De sajnálom, nem lesz azonnali eredménye. Hiába kezdem el ma, holnapra nem fog változni. Nyilván a pszichológusom is mondja nekem ezeket, ad "házifeladatot" is, és vannak olyanok, amibe a páromat is bevonja. Sőt, továbbmegyek, egyénire DBT-re járok, jövőhéttől meg végre fogok járni csoportos sématerápiára is. Igen, mindkettő borderline személyiségzavarra van... Szóval mondom, hogy régebbiek és mélyebbek ezek a traumák, mint "csak" egy megerőszakolás (direkt raktam idézőjelbe, eszem ágában sincs lekicsinyítani), ha fejre állok, se fogom tudni "qrva gyorsan összeszedni magam". És még mielőtt valaki ebbe is belekötne és kitalálna mindenfélét, amit nem írtam le, csak mert nem akarom az egész életemet leírni ide, párom ezekről tudott, mielőtt összejöttünk, direkt elmondtam neki, hogy el tudja dönteni, hogy így is akarja-e, mert én tökre megértem, ha nem, és akkor hagyjuk békén egymást. De úgy döntött, hogy igen, mert szeret, szóval lehet, hogy egyeseknek elképzelhetetlen, de neki nem az a legfontosabb, hogy vegyem le a pólómat szex közben, hanem az, hogy ne kapjak közben pánikrohamot, amikor alig kapok levegőt és elsírom magamat.