Azok, akik mindenféle gátlások nélkül kimondanak érzelmi dolgokat, valójában felületesebben vagy nem is éreznek?

Pl amikor havernak mondja valaki egy csajról ill a bnőjéről, hogy jaj de szerelmes vagyok belé. Vagy hallgasd a hangját(és odaad neki telefonba)és mondja a havernak olyan szerelmes vagyok a hangjába is.

Vagy mint valami kívülállóként de nekem mondja, hogy gondoltad volna hogy ebből ilyen nagy szerelem lesz?

Vagy mikor féltékeny, simán a képembe vágja azokat az erős szavakat hogy megcsaltál!, vagy ezt kérdezve, megcsaltál?!

Csak mert pláne haveroknak mikor így mondja rám, hogy ő a szerelmeeeem!! nekem szinte olyan, mintha akár ebben lehetne egy gúny is, illetve komolytalannak hat, de még a haver se érti, hogy most szórakozásból ömleng, vagy nem.

Nem tudom hogyan érzékeltethetném, de kb olyasmi az egész mint amikor brahibol viccből mondanának ilyen szerelemvallomásokat mint talán a c.gányok, hogy jaj ő a szerelmeeem.

Kezd olyannak tünni a párom, mint valami nagy színjátékos.

Ha valóban szeretünk valakit, szerintem az nem ilyen. Hanem néha úgy félve mondjuk ki hogy szeretlek(sebezhetővé válunk), vagy nem a nyilvánosságnak mondjuk hanem a párunknak, és ha én félteném is ill féltékeny lennék, ki sem merném mondani hogy úgy gondolom, megcsalsz, hanem csak óvatosan puhatolóznék. Pl hol voltál vagy hasonló.

Nem red flag ez az egész?