Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Megbocsátanál ilyen helyzetben?? VAGY Nincs rá bocsánat?? Többi lent..
Hülye kérdés mert tudomhogy nincs, de leírom mi a helyzet.
Megismertem valakit, aki szeretett volna a haverom lenni..
Eleinte nem voltak gondok.
Nos én egy olyan személy vagyok aki nem szeret élni..
Nem beszélek sokat, alig-alig örülök valaminek, nem szeretek jókat enni.. Nem járok, mekibe, kocsmába, meg ilyen olyanszórakozó helyekre. Szerette volna ez a srác elérni hogy ez máshogy legyen.. hogy bátrabb legyek. stb..
De kb mindent elutasítottam.. Folyamatosan szidtam magam pl hogy hülye vagyok. Néha töröltem az amit írtam neki, ez nagyon idegesítette, ez amiatt volt mert mindig féltem hogy nem fog válaszolni. Nyár elején nagyon elege lett, össze kaptunk.. Azt mondta majd beszélünk.. ha lesz hozzá kedve, meg ilyesmi. Szinte biztos voltam benne hogy nem fog többet írni, nem fog velem beszélni.. Mikor látott rettentő dühösen nézett rám.. Aztán eltelt 2 hét.. én úgy éreztem megint az történik velem mit jópár éve.. kiközösítés... Azt hittem szólt másoknak is hogy piszkáljanak. stb,. Nagyon felhúztam magam, tudtam hogy nem kell rá írnom, fárad voltam aznap (éjszakai melóztam) És írtam neki, de nem akartam elküldeni, majdnem bealudtam, mikor véletlen megnyomtam az entert... nem jött válasz... meg is írtam ott neki hogy tudom hogy nem fog velem többet beszélni, hogy le fog tiltani.. utána írtam neki folyamat, nem válaszolt, a facebook azt jelezte h elérhető.. végül felhívtam, és kiderült hogy ő akkor még aludt én meg felkeltettem... Nem tudtam honnan tudhattam volna.. Dühösen írt, azt mondta már barátként sem tekint rám.. Írtam neki később egy nagyon hosszú szöveget, mert volt mondandóm, pár nap múlva odamentem hozzá és bocsánatot kértem, azt mondta nem érdeki a hülyeségem..rákérdeztem hogy legalább elolvasta amit írtam, jött a válsz hogy igen,, annyit mondtam erre hogy kössz, nem szép hangnemben mert nem hittem neki.... Aztán írtam neki bocsánatot kértem, végül letiltott..
Soha sem fog megbocsátani, pedig nem akartam elküldeni azt az üzenetet.. de ő erről nem tud.
Lehet csak beképzelem.. de úgy látom.. amikor látom Őt hogy nincs jól.. látom rajta hogy szomorú hogy nagyon össze van törve. Nem beszél hozzám, de a szemei nagyon sokat elmondanak.. hallom hogy üvölt.. amikor rám néz.. amikor nem engem figyel akkor nagyon nagyon szétesetnek látom... Szeretem őt. De úgy megbántottam hogy minderre nincs bocsánat. Néha megfordul a fejemben hogy öngyilkos leszek.. így nem élhetek. Valaki sokat törődött velem, és én ezt nem értékeltem....
Igen? De jó lenne..
És mit tehetek? Mit tegyek? NEM akar hozzám szólni??
válasza:Nekem volt egy hasonló barátom, bár mi még tűnik voltunk :)
Nagyon szerettem, de teljesen kiszámíthatatlan volt. Állandóan változott a hangulata, jellemzően inkább negatív, vagy dühös volt. A semmiből tudott elküldeni a picsba. Szerettem, de végtelenül belefáradtam pár év alatt. Már évek óta nem beszélünk, ennek ellenére múltkor a semmiből letiltott face-n 🤷♀️ tényleg nem értem.
A mai napig hiányzik, aki volt, amik voltunk, de nincs szükségem arra, amit magával hoz. Már nem haragszom. Akkor sem azért haragudtam, amiket mondott, vagy írt, hanem mert tönkretett valami nekem nagyon fontosat, valami kincset. Már csak sajnálatot érzek irányába.
Megbocsájtható-e? Persze. Lehet-e utána ugyanolyan? Nem.
3-as, köszi a válaszod..
Tudom hogy utána semmi sem lessz ugyan olyan... ezt talán neki meg is írtam.
válasza:Hagyj egy kis időt most neki és magadnak is. Túl sok lehetett ez most neki. Le kell nyugodnotok, hogy indulatok nélkül gondolhassátok át. Aztán majd eldönti, felold-e.
Engem is nemrég tiltott le egy srác, akivel kölcsönösen kedveltük és kívántuk egymást. Nem megyek részletekbe, hogy miért nem jöttünk össze, ilyen az élethelyzetem. Sokat beszélgettünk, azaz inkább én beszélgettem, ő nem szereti ezt a pötyögést, nem szeret írogatni. Nekem rosszulesett a szűkszavúsága, és hasonlóan nekitámadtam, mint te. Indulatból. Szegény tűrte egy darabig, aztàn besokallt, megmondta, hogy letilt, mert ez már sok neki és toxikus.
Megértem, és nagyon fáj, hogy elcsesztem, de ez van. Igaz, nem először tilt le, többször volt már példa rá, de eddig visszajött. Most már szerintem nem fog, el kell engednem.
Csak azért írtam le, mert tudom, mit érzel, az üzenetvisszavonásokkal is (azt is csináltam, igen), szóval nem vagy egyedül.
6os, akkor te tudod milyen ez az egész, még "jártas" is vagy benne...
Nem látok rá esélyt hogy újra beszélni fog velem.. bár nagyon szeretném, mégha tudom azt is hogy semmi sem lessz a régi..
Ma lehet találkozom vele, lehet hogy nem nem tudom (egy helyen melózunk).. van hogy velem szembe jön és nagyon dühösen néz.. Annyira sajnálom őt.. szívem szerint odamennék hozzá és megölelném. De nem tehetem. Így annyit teszek hogy nem nézek rá, és kerülöm.
válasza:Jaj, nagyon is tudom.
Figyelj, szerintem te is olyan agyalós, rágódós fajta vagy, mint én. Hajlamosak vagyunk túltolni a dolgokat, és ezt a pasik többsége nehezen viseli. Én is túltoltam, többször is, elcsesztem az esélyeimet. Külső szemmel nézve elég szánalmas voltam.
Kb. 1 hét alatt eljutottam oda, hogy ennek talán így kell lennie. Nagyon mások a kommunikációs igényeink a sráccal, és csak szenvedés lenne, mert nem kapnék belőle annyit, amennyit szeretnék.
Na de ez a kérdés nem rólam szól. Szerintem idő, idő, idő. Most le kell nyugodnotok mindkettőtöknek. Nehezítő dolog, hogy egy helyen dolgoztok. Teljesen szerintem nem kell kerülnöd, köszönés, de ne erőltess semmit.
És valahogy az önbizalmadat kellene feltuningolni. Ha ilyen introvertált vagy, akkor úgysem leszel nagy partyarc, de nem is kell mindenkinek annak lenni. Én is mindig többre értékeltem egy szűkebb körű sörözest, mint a bulikat.
Vannak azért barátaid, haverjaid?
Agyalós vagyok, nagyon mindig mindent túlgondolok...
Rendben nem fogom kerülni.. de nagyon rossz azt látni hogy amikor elmegy mellettem szinte fut.. Szinte csak a meló helyen látom őt, nagyon fura, nem az aki szokott lenni ő az a személy akinek mindig lehet hallani a hangját.. most meg nem.. és még a hangja is más.
Aggódom érte. Gondolkodtam azon hogy megkérdezem az ottani haverját hogy mi újság vele. Nem tudom mesélt e neki arról hogy nem beszél már velem egy hónapja. Nem jár be melózni.. rengeteg szabadnapot vett ki.. Most sem volt állítólag rosszul érzi magát.. Nem tudom elképzelni.. most beteglett, vagy depressziós.. nyár van ilyenkor nehezebb betegnek lenni.. Nem?? Sokat gondolkodom rajta hogy vajon neki is fáj e a dolog, vagy csak nekem. A düh a szeretet másik arca, ezt egy pszichológus ismerős mondta..
Én nem akartam vele találkozni az elején ő akart minden áron, és volt egy olyan megérzésem hogy NE, CSAK NE BESZÉLJ VELE... nem hallgattam erre a megérzésre.. Nem akarom erőltetni, ahányszor elképzelem hogy bocsánatot kérek, szánalmasnak érzem magam. De ott van az ha megteszem mi van ha megbocsát? Mert egyszer én is elmegyek arról a melóhelyről... és nem biztos, nagyon kicsi rá az esély hogy találkozzak vele. Amit érzek az az hogy változtatnom kell magamon.. el kell szigetelnem magam az emberektől ismét. Nem nincs önbizalmam, az is látszódik rajtam hogy keveset beszélek.. Vannak barátaim, mármint vannak akiket én annak tartok, nem tudom fordítva is így van e...De velük csak suli alatt találkozom.
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!