Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Párkapcsolat nélkül hogyan élhet teljes életet egy nő?
Hogy dolgozhatnám fel, hogy nem vagyok vonzó? A fiatalkori bullyingolt mentális roncs énemet szinte teljesen magam mögött hagytam, helyzetemhez képest kiegyensúlyozottnak érzem magam, igyekszem távol tartani a negatív gondolatokat és összességében úgy érzem, haladok valamerre az életben, de egyszerűen nem tudok belenyugodni abba, hogy egyedül maradok.
Sokszor nehéz lenyelni az irigységet és keserűséget, amikor a barátnőim a boldog kapcsolatukról áradoznak, vagy éppen azt ecsetelik, hányan küzdenek a kegyeikért. Én soha egy bókot a külsőmre, egy kedves szót nem kaptam férfiaktól, maximum bántó megjegyzéseket. Hiányzik, hogy nőnek érezhessem magam, hogy én is tetsszem valakinek, hogy érdeklődjön irántam valaki, hogy megbecsüljenek.
Hogy lehet ezen túllépni? Mivel foglaljam le magam, mivel töltsem ki az "űrt", hogy ne fájjon így a dolog?





És még annyit, hogy olyan barátnőkkel vedd körül magad, akik TÉNYLEG fontosak neked! Ha csak 1 ilyen van/lesz az az 1 többet fog érni 10 olyannál, akik miatt keserűséget érzel! Az én egyik lelkitámaszom bár gyönyörű nő, de fiatalabb korában ő is küzdött azzal, hogy nem értékelték és sokáig egyedül volt, ami miatt bántották is néhányan. Mikor megismerkedttünk már férjnél volt (jelenleg is), és minden szempontból olyan a férje, aki megérdemli őt, megbecsüli, hozzávaló. Én pedig nem tudok nem örülni neki, annak, hogy ő boldog és van aki szereti. Szóval az ő boldogsága néha vígasztal engem is. Olyan barátokat keress akik ilyen érzéseket váltanak ki belőled, ne légy olyanokkal akik mérgezően hatnak rá, mégha akaratukon kívül is. Udvariasan és kedvesen, de tarts tőlük nagyobb távolságot és azokra koncentrálj akik tényleg fontosak neked és akiknek te is az vagy.
#8-as voltam.










Ezek szerint neked még nem volt kapcsolatod. Akkor honnan tudod, hogy annyira jó, és értelmetlen nélküle élni?
Nekem is elég későn, 19 évesen volt az első barátom (a legtöbb osztálytársam már 14-15 évesen összejött valakivel). Összesen két kapcsolatom volt életem során, egy röpke és egy elég hosszú, de nem gondolnám, hogy a párkapcsolat az élet csúcsa. Pedig 19 éves korom előtt ezt hittem, és ugyanúgy éreztem, mint te. Sőt, talán ugyanezekkel a szavakkal kiírhattam volna ugyenezt a kérdést.
5 és fél év után, jegyességet szakítottam meg (sajnos elég mérgező kapcsolat volt, sokat szenvedtem benne), és újra kellett építenem az életemet. Néha nekem is hiányzik, hogy újra legyen valakim, de kiélem magam a rajzolásban, fotózásban, írásban, a tanulmányaimban, munkámban.















Éreztem magam én is így, szép nőként.
Nem beképzeltség, mindig akadtak udvarlóim, de mindig.
Amikor így éreztem magam lelkileg, mint te most akkor néztem ki a legrosszabbul és visszagondolva még akkor is akadt azért "kérő" csak persze nem vettem észre.
Ez egy jó másfél éves periódus volt az életemben, munkám a covid miatt nem volt úgyhogy nem is találkoztam emberekkel.
Aztán valahogy elengedtem, túl lendültem rajta, hogy úgyse fogok egyedül maradni, elkezdtem a külsőmmel foglalkozni, mert engem ez dob fel és azóta folyton vannak is pasik.
Elengedni és azzal foglalkozni amivel szeretsz. Ennyi a titok. Nem külső, meg ilyenek. De ha egy új frizurától, új ruhaszettől csinosabbnak éreznéd magad akkor hajrá, szánd rá a pénzt, bármire ami leköt, amitől jó kedvű leszel, mert az emberen látszik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!