Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Csak én érzem úgy, hogy párkapcsolat nélkül nem tudok teljes életet élni?
Alapvetően nem gondolnám azt, hogy nekem mindenáron egy párkapcsolatra van szükségem, csak úgy tudnék kiteljesedni, az egy kötelező dolog és nélküle ne lehetne élni stb., soha nem így gondolkoztam, soha nem kerestem görcsösen és nem is volt ez egy kipiálandó cél. Viszont azt tapasztalatom, hogy mégiscsak valahol hátrány a jelenlegi életemben az, hogy szingli vagyok. Az egész baráti társaságban én vagyok az egyetlen egyedülálló és emiatt a barátaimnak már egyre kevésbé vagyok fontos, sokkal több időt töltenek a párjukkal, velük beszélik meg a fontos dolgokat, rájuk szánják a legtöbb időt, velük szerveznek programokat, velük mennek nyaralni stb., stb. Én inkább csak amolyan "plusz" vagyok, ha éppen nem ér rá a párjuk akkor elővesznek stb., tehát amolyan "ha nincs ló, jó a szamár is" helyzet ez. Nekem a családomban sincsen korban és érdeklődésben stb. hozzám közel álló rokon (késői gyerek vagyok, tehát mindenki jóval idősebb nálam). Új barátokat szerezni sem egyszerű, nem megy csak úgy egyik napról a másikra és mindig azt érzem, hogy a barátokon könnyen túladnak az emberek, ha van jobb. Párkapcsolatot pedig pláne nehéz kialakítani, és nem is szeretnék valakivel összejönni csak azért, hogy legyen.
Úgyhogy így nagyon sokat vagyok egyedül, kevés emberrel vagyok napi kapcsolatban, kevés emberrel beszélek, vannak dolgok amiket úgy érzem senkivel sem tudok megbeszélni mert senkit sem érdekel vagy senki sem érti igazán stb. A legtöbb program pl. legyen az csak egy szimpla mozi, étterem, otthoni filmezés, egy kirándulás vagy akár egy nyaralás is, leginkább csak egyedül jöhetnek szóba, hiszen nincsen kinek eljönnie velem. A páros vagy csoportos programok pedig egyértelműen kiesnek. Albérletben lakom és kénytelen vagyok mindig random idegenekkel összeköltözni (nem lenne pénzem egyedül bérelni egy egész lakást, illetve nem is szeretnék teljesen egyedül lakni), ami azért nem mindig sül el jól és sok kompromisszummal jár. Szóval próbálok pozitívan gondolkozni, de elég sok olyan dologról le kell így mondanom, amire egyébként vágynék.
22/L
válasza:Gyere, majd én elviszlek kirándulni.
26/F
válasza:Ez nem azt jelenti, hogy ha nincs ló jó a szamar is.
Ha lesz kapcsolatod, majd megérted, hogy a ketto teljesen kulonbozik egymastol. Az embernek ha van parja, NYILVAN vele tolt mar tobb idot, nem a barataival. Mert ugye nem veled szexelnek, nem veled fognak gyereket csinalni.
Attol meg te ugyanolyan fontos maradtal, mint barat, csak az nem ugyanaz, mint egy kapcsolat.
Amugy meg 22 vagy, nem kell átélni most a hattyu halálát. Majd 40 evesen ha nem lesz senkid kezdhetsz aggodni. Ez meg nem kapcsolat fuggoseg, siman csak társaságra vagysz, ami normalis.
válasza:Szerintem azért érzed úgy, mert alapvetően szerintem a legtöbb ember célja az, hogy párkapcsolata legyen, amiből majd házasság lesz, gyerekek, család, és így tovább. Hasonlóképpen érzem néha én is, nem azt, hogy anélkül nem lenne teljes az életem, inkább úgy, hogy le vagyok maradva 30 évesen, mikor sok barátomnak már felesége, gyereke van ennyi idősen. A barátaim nagy része emiatt velük van, és valahol belül érzem, hogy nekem sem a barátokat kéne keresni, hogy menjünk el valahova, hanem ha lenne párom, akkor vele kellene, hogy legyenek a közös programok.
Egyébként volt olyan, hogy nagyon vágytam arra, hogy egy barátnőmmel elmenjek sátrazni egy tóhoz, de nem jött össze, és annyira felhuztam magam, hogy elmentem egyedül. És nagyon jó volt. Ha vannak olyan dolgok, amiket ugy érzed, hogy majd meg szeretnél tenni, de nincs kivel, próbáld meg egyedül. Ne fogjon vissza az, hogy nem a pároddal mész!
3-as Én nem érzem, hogy le lennék maradva vagy, hogy bennem lenne a hiba. Mármint sok példát látok rá a környezetemben én is, hogy sokan párkapcsolatban élnek, összeköltöznek, házasodnak, gyereket vállalnak stb., de nem érzem úgy, hogy ez lenne az élet rendje, nekem már itt kellene tartanom és le lennék maradva. Reálisan nézve az én életem még nem tart ott semmilyen szempontból, hogy ilyen szinten elköteleződjek valaki mellett és házasodjak, családot tervezzek. Nem is vágyom rá, őszintén. A kapcsolat persze más tészta és azt a jelenlegi életemben is el tudnám képzelni, de valahol nem azt tartom normálisnak, hogy az ember csak a párkapcsolatának éljen, mindig a párjával legyen együtt, mindent a párjával csináljon stb. és ne legyenek mellette baráti kapcsolatai.
Egyébként én is szoktam egyedül programokat szervezni, elmenni ide-oda, de azért nem olyan, legalábbis sokszor vágyom a társaságra, sok minden egyedül nem jöhet szóba és azért hosszú távon az ember ezt már megunja.
válasza:Kérdező, szerintem azért érzed ezt, mert egyfelől így van, másfelől, mégiscsak az történik, mint az incelek esetén, hogy egy párral próbálnád pótolni a táraas kapcsolataidat.
Természetesen könnyebb lenne, ha már lenne párod és nyilván az az egyszerűbb megoldás, ha egyszer csak beállít valaki fehér lovon.
Két dolgot tudok javasolni.
1. Ha úgy érzed, hogy meg kell valamit beszélned egy barátnőddel, akkor beszéld meg. Fel tudod hívni és meg tudod kérdezni, hogy mit gondol.
2. Tudom, hogy nehéz új barátokat találni, de legyen mindig 1-2 haverod, akik szeretnek kirándulni, utazni és szívesen mennének veled. Nem kell, hogy nagyon jóban legyetek, sőt én a legjobbakat mindig olyanokkal utaztam, akik nagyon mások voltak mint én. Ezek a legszebb emlékek. Keress neten / ismerősökön keresztül olyan embereket akik szeretnének veled azonos élmémyeket megélni és akkor kevésbé fogod azt érezni, hogy nem teljes az életed.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!