Ha a párod elvenné az arcfelismerő okostelefonodat, és tiltakozásod ellenére a kamerát feléd fordítva feloldaná a képernyőzárat, majd elolvasná az üzeneteiet, és kérdőre vonna, hogy ki az a személy, akivel üzenetet váltottál, akkor mit tennél?

Nos...

Én eleve nem is szoktam titkolni, hogy kivel tartom a kapcsolatot. Miután pedig az egyenes játszmák híve vagyok, nem is kerül arra a sor, hogy bárkit megcsaljak. Nem is lenne hozzá gyomrom. Ha valaki mellett már nem érzem jól magam, akkor inkább szakítok. Ha meg szeretem, és jól érzem magam mellette, akkor nem fog vonzani az, hogy mással kavarjak.

Másrészt: egy kapcsolat alapja a bizalom. Oké, a korai időszakban még elnézhető némi kételkedés, de amikor valaki már kb. egy év után is játssza a bizalmatlankodót, akkor komolyan elgondolkodnék, hogy azt a kapcsolatot akarom-e. Sajnos volt olyan exem, aki 2 év után is elég gyakran megkérdőjelezte, hogy nincs-e más képben, aztán végül ez ahhoz vezetett, hogy szakítottunk. (Amit persze úgy értékelt, hogy mégis csak neki volt igaza, és elhagytam másért... holott utána még jó ideig nem volt senkim. Mindegy, mellékes.) Utólag persze kiderült, hogy ő bizony megcsalt. Meg olyan is volt, akinek be kellett számolnom minden nap az összes nőneműről, akivel aznap szóba álltam, legyen az munkatárs, boltos, szomszéd néni, akárki. 2 hónapog bírtam. :D

Harmadrészt: úgyis megmutatom neki, ha kéri, kivéve esetleg olyan dolgot, ami valakinek mélyen a személyes dolga. Vagy ha mondjuk épp arról beszélgetek valakivel, hogy milyen jó ötlete van születésnapi ajándékra. :-) De egyébként a telefon is olyan dolog, ami szerintem az ember személyes tárgya. Egy kis magánszféra pedig még kapcsolaton belül is kell.