Mi a véleményetek az olyan párkapcsolatokról, ahol a férfi viszonylag sokat keres, így a nő otthon van és csak háztartást vezet?

Van egy érdekes felfogás a mai világban annak kapcsán, hogy mi is a sikeres élet. Én egy családcentrikusabb közegből jöttem és bár huszonévesen voltak világmegváltó ötleteim (neves egyetemen tanultam pont emiatt egy nagyon innovatív szakon), később rájöttem, hogy nem tudnék kiteljesedni a szakmámban. Vannak dolgok amik érdekelnek, pl. művészet, amit ki is tudok élni hobbi szinten, de tudom, hogy nem vagyok olyan tehetséges, hogy ebből megéljek, meg hát nem véletlenül van éhező művész jelző sokakon.

Az én életemben és az én értékrendemben a kiteljesedés és sikeresség már inkább a családalapításban és a háztartás minél komfortosabb, minél békésebb vezetésében nyilvánul meg. Valószínű, hogy előbb-utóbb (főleg talán szülés után) otthagyom az állásomat és vagy háztartásbeli leszek, vagy pedig valami más jellegű, kisebb elfoglaltságom lesz.

A párom ezzel szemben nagyon sikeres a szakmájában, imád dolgozni és munkamániás is. Jól is keres hozzá, ezt meg kell hagyni. De ő például a magánéletében teljesen szétszórt. Ebből a szempontból meg nagyon is jól kiegészítjük egymást.

Ha rá lennék utálva, én nem érezném magam ilyen negatívan eltartottként. Manapság sokan dobálóznak ezzel a szóval, de szerintem nagyon család és közegfüggő, hogy ezt ki-mennyire viseli meg. Sokszor hallom, hogy emberek azt mondják, hogy "én csak egy eltartott egyetemista/gimnazista vagyok", miközben a mi családunkban az volt az alap, hogy amíg egyetemet nem végeztünk el (én és a tesóim) nem is támogatták a szüleink, hogy dolgozzunk. Mindig azt mondták, hogy éljük ki a fiatalságunkat, egész életünkben még lesz esélyünk dolgozni, akár 40 éven át is. És pontosan emiatt az én világnézetem egy háztartásbeli nőre (de akár férfira) se "eltartott", se pedig "elősködő" jelző nem illik.

9-es:

Én pont másképp fogom fel. Az a csodálatos a feminizmusban, hogy most választásod van, hogy te lehetsz munkamániás, karrierista, aki csak erre fókuszál. Lehetsz családanya, aki több gyerek mellett be se tudna járni dolgozni. És megtalálhatod az arany közép utat is, de sokszor ez egyik vagy másik róvására mehet.

Én erősen kétlem, hogy egy normális értékrendű párnál érzékeltetve lenne a pasi által, hogy jobban keres. Vannak a környezetemben főállású családanyák, akik gyakorlatilag nem érzik, hogy ki lennének szolgáltatva. Nem gondolják úgy, hogy megbánják a döntéseiket és bármikor kérhetnek pénzt a párjuktól minden zokszó nélkül.

Ha mindkét félnek megfelel, akkor semmi problémát nem látok.

Én nem élnék így, de mások vagyunk, ha nekik így jó akkor hajrá.

18-as:

De azért elvárod tőle, hogy szűlés után egyből nyerje vissza a leánykori súlyát, takarítson-főzzön-mosson míg munkába vagy, szopja a faszod ha hazaérsz de közben a 2 gyereket egy-egy csöccsel táplálja.

Ha egy nő ebben látja az önmegvalosítást az az ő dolga.

En mentalisan nem bírnám hogy non stop gyerekekkel gügyögjek és főzzek meg szexeljek a férjjel es állandoan csak más embereket szolgáljak.mintha egy hoteltakarito lennék meg szitter.

Ez fizikai betanitott munka ingyen szabadnap nélkul hétvége nélkul. Engem kicsinálna.