Mindig újra belémszeret. Ez még betudható normális "fejlődésnek"?

Amikor összejöttünk kezdetben a hirtelen love bombing(1) volt csak. Ami csak illúzió, köd.

De nem is igazán értette, nemigen értékelt, megesett olyan is hogy lejáratott a haverjai előtt, mert azt hitte az a vagány menő, hogy engem kibeszél.(miközben 35 felett van)

Ebből akkora jelenetet rendeztem és kidobtam, hogy akkor belenyillalt valamiféle hatalmas megbánás, teljesen összetört, és mintha ekkor jött volna rá, hogy valóban szeret és nem csak szex oxitocin kémia van.(2)

Ezután féltékenységi fóbiái lettek, de olyan szinten átfordult a negatívba, rosszindulatba, hogy még kiábrándulást is vont maga után, hatalmas mélyzuhanás jött, folyamatosan márcsak gyűlölködött, veszekedett velem. Ismét el kellett őt engednem. (Amúgy mindenről mindig beszélünk, folyamatosan mutatom neki hogy lássa magát, hogyan alakulnak benne irántam az érzelmei, a tisztelet, vagy mindezek csökkenése, majd hiánya)

Rengeteget jelenetett neki, hogy én a veszekedések és arroganciája, lekezelések után én mégis kibékültem vele, valahol helyreállt a bizalma felém, ettől megint nőttem a szemében, és értékeli a kitartásom kötődésem, szerelmem.újra megnyílt érzeomileg a sok korábbi rosszindulat mellett, ujra pislákolni kezdett benne a jóindulat, a szeretet, újra elkezdett engem észrevenni, "felfedezni", és biztosabb lenni abban, hogy ez a nő igenis neki kell, és szereti szívből(3)

Már tudatosan figyel arra, hogy ne a féltékenységre, rosszindulatra fókuszáljon, hanem pozitív legyen, a jó élményeket és pillanatokat gyűjtse és raktározza magában, mert a rosszindulat, bizalmatlanság tudja már hova vezet el. És a kapcsolat szépségére kell ügyelni és azt életben tartani.

Erre ilyen olyan pillanatoknál megint bevillan neki, hogy ő szerelmes belém. Ajándékozgat, caillogó szemek, szerelemvallomások, mint aki már megint rájött arra, hogy szerelmes belém(4)

Mivel én viszont az első naptól kezdve stabilan szeretem őt, bennem soha nem voltak ilyen "hullámzások" sem, én a love bombing alatt is valóban is szerettem őt, nem csupán ködből, es soha nem voltak bennem kiábrándulások vagy elhidegülések sem, es olyan sem hogy elfelejtsem értékelni a saját páromat, és olyan sem, hogy arra fókuszáljak mit tesz mond rosszul mivel rombolja a bizalmam és kritizáljam, és utálattal nézzek rá, ezért magamból kiindulva NEM tartom normálisnak azt hogy valaki ilyen "instabil", vagy ujra és ujra rá kell jönnie arra hogy vkit szeret, vagy a love bombing alatt vki valójában nem is szereti a másikat, csak köd van.

Viszont mentségére váljon hogy számtalan kapcsolat megy tönkre a love bombing elmúlásával, tehát rengeteg ember keveri a lángolást a valódi szeretéssel, és rengetegen vannak, akikben a köd múltával nem marad semmi.

Tehát most nekem örülnöm kellene annak tulajdonképpen hogy benne kezd elmélyülni illetve tudatos lenni a szerelem irántam, amire külön vigyáz (nekem magamban nem kell vigyáznom és figyelnem a szerelemre mert magától VAN, de ezt is rengeteg helyről hallom hogy egy kaocsolaton dolgozni kell, és erősíteni, mert elmúlik magától..:(), vagy épp fordítva? Azaz vegyem sajnálatosnak azt, hogy ilyen párom van?

És mindez csupán 1 élven belül:(