El akarsz felejteni valakit de az ezotéria közbeszól?

Ezek vicces dolgok. Nagyon tetszik egy férfi, itt lakik egy háztömbbel arrébb. Ha kinézek, oda is látok. Erre olvasok unalmamban, és mit ír a horoszkóp?

" Ne feledd, az igazi szerelem csak egy háztömbnyire van." :D

Bocs, az előbb #2 voltam.

#12

Hát az csodás volt, amikor óriási szerelembe zuhantam/tunk szinte első találkozáskor, néhány hónap egymás után való tapogatózást követően amikor ki mertük mondani, egy hét se kellett és majdnem egy ágyban kötöttünk ki, de mielőtt erre sor került volna, kihajított az életéből úgy, hogy ő nyúlt utánam már előtte is. Ok, valahogy túléltem, összevakartam magam, kitöröltem a Fb ismerősök közül és megértettem, hogy az élet nem a boldogságról szól. Olyan voltam amúgy, mint valami élőhalott, nem tudom, megérzett-e valamit a férjem, de egy nap közölte velem, hogy szeretne kettőnkről beszélgetni. Mi már akkor 1,5 éve gyakorlatilag szakítottunk volna, ha nincs gyerekünk. Nem láttam értelmét beszélgetni, mert tudtam, hogy ami miatt szakítani akartam vele, az végleges. Mindegy, meghallgattam. Azt mondta, ő ezt nem bírja tovább, szeretne velem helyrejönni, de ha nem lehet, akkor el akar válni. Én megkönnyebbültem, mondtam neki, hogy én nem akarok helyrejönni, maradjon mindegy így, mert van egy gyerekünk, anyagilag is csak nyomorognánk külön, de tőlem többet ne várjon, csak a nyitott kapcsolatot látom kivitelezhetőnek. Erre azt mondta, hogy ő arra képtelen, amíg én vagyok a felesége, ő nem tud más nőhöz menni. Ezen jól megdöbbentem, mert 1,5 éve nem voltam hajlandó lefeküdni vele és azt hittem, már rég megoldja mással. De megmondtam neki, hogy én beleszerettem másba és nem érdekel a férjem már férfiként és soha nem is fog. Erre sokkot kapott. Először azt mondta, ha így látom, akkor marad a válás. Végül azt mondtam, beszéljük át, hiszen van egy gyerekünk. Hajnalig beszélgettünk. Meglepett a hűsége, bár igazából sokat nem osztott-szorzott, mert nem hűtlenség miatt romlott meg a házasságunk. Én a gyerek miatt hajnalban azt mondtam, rendben, próbáljuk meg. Nem szívből mondtam, mert tudtam, hogy mást szeretek és őt soha nem fogom, minden érzés elmúlt bennem felé, de végső soron akit szeretek, azzal soha nem lehetek együtt, mert kidobott és mert ő is családos, akkor meg nem mindegy? Szóval hoztam egy döntést a szívem ellenére. Amikor előző este kimondtuk, hogy válunk akkor megkönnyebbültem, jó döntésnek éreztem, 1,5 év pokol után megváltásnak tűnt. Aztán reálisan átgondoltam, hogy ebből csak anyagi nyomor lesz, a gyerek sírni fog és hoztam egy másfajta döntést, ami ellen a szívem tiltakozott és nem éreztem igazán helyes döntésnek. De mégiscsak egy döntés volt a gyerekünkért. Tehát ezt hajnalra átbeszéltük, reggel pedig elindultam dolgozni. Út közben hirtelen eszembe jutott, hogy még a patikába is be akartam ugrani. Visszafordultam a patikához és ahogy az ajtó elé értem, kinyílt az ajtó és kilépett rajta Ő. Akkor már olyan 1,5 hónapja nem beszéltünk. Úgy éreztem, megnyílik alattam a föld és összeesek. Csak pár szót beszéltünk, mert vele voltak a gyerekei is, de azt hittem, elájulok, úgy menekültem be az ajtón, hogy közben kezem-lábam remegett.

Hogy mire volt ez jó? Mintha az univerzum azzal a borzasztó felkavaró érzéssel, ami a találkozáskor ébredt bennem, figyelmeztetni akart volna, hogy a döntésemmel csak hosszúra nyújtottam a szenvedésemet, de a vége ugyanaz lesz: válás, csak épp akkor, amikor már késő lesz mindenhez és közben még egymást is el fogjuk veszíteni.

De lényegtelen, mert ha aznap reggel másként döntök, Ő akkor se akart volna engem, később egymásra találtunk több év múlva és ugyanúgy kidobott.

Aztán már én mondtam azt, hogy ebből a játékból kiszállok, mert nekem még fel kell nevelnem a gyerekemet.

#14

Durva sztori. Remélem, azóta jól vagy.

Most jut eszembe, nem csak ez volt. 4 éve tart ez az egész, amit nem tudok lezárni, nem is lakunk egymástól messze, de a 4 év alatt csak abban a néhány hétben futottunk össze, de akkor sorozatban! Tehát az első összefutás azon a reggelen volt, amikor megbeszéltük a férjemmel, hogy megpróbálunk helyrejönni. Utána a férjem állandóan randizgatni akart velem, mindenhova együtt kellett menni bevásárolni is. És állandóan belefutottam a családjába. Vele többé így nem futottam össze, de a feleségébe és a gyerekeibe igen. Körülbelül háromszor. Egyszer az állatorvosnál, egyszer a bevásárlóközpontban.

És ezzel mit akart mondani az univerzum? Azt, hogy nézd meg, mit veszítene miattad?

Hosszu szenvedést csinàltam magamnak az ezoteria miatt..ha tovàbblépne az ember jönnek a jelek..de mi értelme ja a jelek hazudnak becsapnak csak reményt adnak?aztàn làtod màssal ő làt màssal és mivel nem vagyunk őszinték csak vegetàlunk-azaz én ..őt nem tudom inkàbb csak jàtszik..régen rosszul döntöttem ez a büntetésem a hosszu szenvedés..de miért? Mert jó voltam..mert màsokat néztem nem magamat.. mert sajnàlatból vele maradtam -bezzeg ő nem sajnàlt engem mikor hazudott àtvert..

Nehéz az élet.. és nem nem vagyok férfigyülölő csak én lettem rossz és senki se jó mert nem ő..

Ha létezne agymosàs vàllalnàm..kikellene törölni az elmult 9-10évem..

De akkor meg elveszne a csalàdom emlékei is és azt nem szeretném..

Akkor nagyon rosszul döntöttem utànna meg nem volt kiszàllàs..de tudom hogy Ő segitett és meg is köszöntem mert igy még mindig jobb egyedül mint tàrsas magànyba..

És nem kell félni öngyilkos sem leszek ha vannak is szar napok mert làzadnak és félek ők is elhagynak mert màr csak fél ember vagyok nem vagyok itt 100%ban mert az egyik énem a libàs faluban maradt .. 😢