Lehet-e tartós párkapcsolat egy ateista is egy spiris/ezós között?

Köszönöm az eddigi válaszokat, kb. hasonlóra számítottam, de azért kaptam új infókat is, amik segíthetnek eljutni a célhoz. Jött válasz nagyon ateistától, kicsit ateistától, kicsit vallásostól. De jó lenne még látni nagyon vallásos, ezós, spiris véleményét is a témában. Pont az ő véleményük az, amit elsősorban keresek, próbálnám jobban megérteni őket.

Röviden eddig a következőket szűrtem le a hozzászólásokból: Akkor működhet, ha egyik fél sem fanatikus a saját nézetében (köszi a megfogalmazásért Ágnyeszka), mindkettő elfogadja a másik álláspontját és nem akarja a másikra ráerőltetni a saját igazát, nézetét, hitét.

Az elején megígértem, akkor megosztanám a személyes véleményem és eddigi tapasztalataim a témáról. Én a példában szereplő első személy vagyok, két lábbal állok a földön, elfogadom a tudományos eredményeket (amíg más tudósok meg nem cáfolják tudományos módszerekkel), nem hiszek mindenható istenekben (de nem is vetem el a lehetőségét, hogy esetleg léteznek), nem hiszek karmában, asztrológiában, stb. De nagyon toleránsnak tartom magam ezekkel a nézetekkel szemben, simán el tudok értelmesen beszélgetni akár jehova tanújával, kerszténnyel, zsidóval, UFO-hívővel, asztrológia hívővel, spirissel a nézeteinkről úgy, hogy nem hülyézzük le kölcsönösen egymást. (A példában szereplő másik személy nem valós személy, csak kiragadtam pár tulajdonságot az ismeretségi körben lévők nézeteiből, elképzeléseiből.)

Viszont valamiért az a tapasztalatom, mintha az istenhívők, spirisek, ezósok általában sokkal hajlamosabbak a fanatizmusra és kevésbé toleránsak, elfogadóak más nézetekkel szemben, mint az ateisták. Pár példa, amiket tapsztaltam:

- Egy nem hívő simán elfogadja, hogy a másik pl. imádkozik, homeós bogyót vesz be, placebó gyógynövényekkel vagy testgyertyával is kúrálja magát, hisz a reikiben, spiris meditációkban. A gond ott kezdődik, amikor a vallási/spiris fél elvárja, hogy a másik ne csak elfogadja az ő "hóbortját", hanem támogassa ebben, vagy még inkább saját maga is éljen ezekkel a dolgokkal.

- Egy nem hívő sokszor még arra is képes, hogy eljátsza a hívőt a papok előtt, hogy hívő párja kedvéért templomi esküvőjük legyen. De a hívő félben fel se merül, hogy ne templomi esküvőjük legyen, ne gyalázzák meg ezzel a hazugsággal azt egyházat, amiben ő mélyen hisz.

- Az emberek természetesen folyamatosan változnak, fejlődnek életük során. Fanatikus ateistából nagyon ritkán válik hívő ember, néha ugyan előfordul, de nem jellemző. Ezzel szemben a hívők (most mindegy, hogy istenhívők, spirisek, ezósok, kezeljük őket együtt) az életük során sokkal hajlamosabbak radikalizálódni. Például egy komolyabb probléma (pl. testi, lelki betegség, párkapcsolati vagy egzisztenciális gondok) esetén ha hosszú hónapok, évek alatt se talál megoldást, akkor könnyen radikalizálódik, elfordul a tudományoktól, eltávolodik a párjától, családjától, barátaitól, munkájától és a spirituális/vallási vonalon keresi a boldogságot.

- Még azt is tapasztaltam, hogy akiket ismerek spiriseket (talán nem a legradikálisabbak), azok többsége örök elégedetlen az életével, görcsösen keresi a boldogságot, de valahogy sose találja meg, se karrier, se hobbi, se párkapcsolat terén. Pedig elvileg pont ez lenne a célja ennek a spirituális útnak, nem? Az én fejemben pozitív spiris példaként egy halál nyugodt buddhista szerzeteshez hasonló embert képzelek el, akinek kb. minden mindegy, elfogadja a világot, embereket olyannak, amilyenek, nem tűz ki maga elé elérhetetlen célokat, nem akar másokat megtéríteni, megváltoztatni, stb. De ilyen spirissel még sajnos nem volt szerencsém találkozni.