Letezik karmikus kapcsolat?

Ne b4szd el a következő 20 évet, mert nincs sok 20 év egy ember életében. Ez a tanácsom.

A világ sajnos ilyen. SOSEM kaphatod meg akire igazán vágysz, aitől pársor kiakadsz, végül beletörődsz és azt teszed amit mindenki más: kompromisszumot kötsz és felszálls arra a buszra amire még lehet. Ezért is mondom én, hogy az élet, a világ amiben élünk fájdalmas és nagyjából ez a pokol, nem az a rühejes lávafolyamos földalatti baromság, egy dürhő piros ördöggel.

Nem létezik!

De létezik! És ha azt gondolnád, hogy nem , gondolj csak bele abba, hogy mennyi örömet tud szerezni neked egy olyan ember, akit szeretsz röpke tíz perc alatt, és mennyit tud egy olyan ember évek múltán, akit nem. Soknak tűnik 20 év, és mégtöbbnek az, ha az egész életed neki szentelnéd és megvárnád, de képzelj csak el egy évet a szerelmeddel, az utolsót... Sopánkodnál azon közbe, hogy hány éved ment el a semmibe? Vagy inkább csak boldogan és önfeledten élveznéd a pillanatokat, amiket még életed szerelmével tölthetsz? Szerintem nincs olyan ember a földön, aki ne vágyna boldogságra. :)

Ha együtt kellene lennetek, együtt lennétek. Megpróbáltátok, de nem működött. Innentől kezdve ti nem tartoztok össze, bármekkora is a pillangóhad a gyomrodban.

Ez a vonzódás nem véletlen, mivel semmi sem véletlen. Ha most ez az érzelmi hullám a továbbiakban nem valósul meg, az azt jelenti, hogy egy másik életben fontos volt a számodra, mert most is a közelében remegés fog el, romantikus szerelem, ami nem valósulhat meg, mert más úton fogsz haladni, ez utóbb ki fog derülni, hogy miért más lesz a párod. Én már ezt átéltem, amikor még nem tudtam, hogy mi az a karma.5 évig mindig és mindenhol azt a férfit kerestem, aki a munkahelyen elvarázsolt, de nem volt szabad, ráadásul 3 gyermeke volt, ráadásul minden nőnek udvarolt,nagy hatással volt a nőkre, volt aki miatta leugrott az emeletről is, én csak lelkileg szenvedtem meg, hogy nem lehet a férjem.Most utólag az a nevetséges, hogy én a nagy tudásvágyam miatt egy tanárt képzeltem el a férjemnek, meg egy szőke kis fiút, vagyis a férjem legyen szőke.Egyik sem jött össze,a munkahelyi ideálom csak ugratta a nőket, még egy randevúra sem hiívta el a nőket, a szőke Ferihez meg nem mentem, mert már volt 3 gyermeke, bár ő már szabad volt, de a sors még sem akarta, aztán jött a csoda, rá két évre egy táncos helyen megismerkedtem egy jóképű,magas, karcsú férfivel,aki a dumájával, humorával levett a lábamról és nem volt értelmiségi, csak egy lakatos, és nem is örült neki,hogy mellette még egy főiskolát elvégeztem, annak sem, hogy vezető beosztásba mentem, de azért csak elfogadta és mellém állt.Szerintem ez a 3.eset bizonyítja, hogy van sorsszerűség és nem csak az akartunktól függ az életünk, vagy a régi karma is beleszól, vagy fenti dimenzioból történik az irányitás,mert az én esetemben több furcsa dolog is történt, amit nem terveztem el és bekövetkezett, és amit elterveztem, az soha nem jött be.Felemás életem van:sikerek a szakmában,és a regényírás meg 18 éves korom óta nem jön be, csak néhány cikkem jelent meg, az is 20 évesen.Tetszett a jóképű férjem, még sem tudtam helyén kezelni, fiatalon meg is halt, egy más tipusú férjem lett,aki tanultabb volt, ez is fiatalon meghalt, és csak utólag jöttem rá, hogy nekem egyedül jobb élni, mert akkor szabad vagyok, nem kell alkalmazkodnom, saját egyéniségemet csak így tudom megélni,befolyásmentesen,mert egyébként szolgálom a társam, és a magam igényeivel már nem törődök, tehát csak van felülről irányítás, mert az ember nem gondol arra,hogy fiatalon özvegy lesz, hiszen hosszú távra tervez az ember, telket vesz, építkezik,beruházásokat bonyolít, aztán amit megvalósít, ül egyedül a házban, sokáig nem is érti, mi miért történt,aztán a homály eloszlik, és értelmet nyer minden változás,mert nekem egyedül kell helyt állni a szerény, magamnak való természetemmel, ez a feladatom, hogy erélyes, reális legyek, ne idealista, romantikus, hanem életrevaló.