Szerintetek létezik olyan, hogy valaki 37 évesen ne vágná le, hogy bejön ő is a másiknak vagy épp félős lenne?

Persze, hogy van ilyen.

Mi az, hogy ő is? Lehet, hogy éppen azért nem reagál, mert nem érdekled.

Simán lehet ilyen, például sokszor megégette már magát a "jelek" miatt, vagy nem feltétlenül egyértelműek a te jeleid (vagy ő nem tartja azokat egyértelműeknek). Vagy ha mondjuk van közöttetek némi korkülönbség, akkor lehet, hogy tart ettől is.

Még annyit elfelejtettem, hogy az életkor nem jelent semmit, mert vannak, akiknek felnőttként sincs hatalmas tapasztalatuk, sok olyan 30-as embert találhatsz, aki keveset csajozott/pasizott, akinek mondjuk csak 1-2 barátja/barátnője volt, és mondjuk azokkal is pl. baráti körben jött össze, ahol a feleknek "csak úgy" kialakultak az érzelmeik, élték a mindennapi életüket, és eszükbe sem jutott, hogy azon kellene agyalniuk, hogy Pirike vagy Józsika mosolya most flört vagy nem flört. Illetve sok olyan ember is van, aki esetleg nehezebben tudja felismerni vagy dekódolni a jeleket. A 3-as voltam.

Én 37 vagyok, nekem speciel sosem ment könnyen annak felismerése, hogy ez vagy az a fajta viselkedés jel-e vagy sem. Volt, hogy kezdeményeztem, de leráztak, hogy "hát én nem is úgy gondoltam", olyan nő is akadt, aki csak a máját hizlalta azzal, hogy flörtöltünk, aztán amikor kezdeményeztem, először igent mondott, majd elérhetetlenné vált, végül közölte, hogy ja, egyébként neki távkapcsolatban ott a barátja (persze azért előtte úgy viselkedett, hogy több volt mint "félreérthető", hiszen pl. a kezét is megfoghattam). Úgyhogy próbálok óvatosabb lenni... Jelenleg egy nálam fiatalabb, alig huszonéves lány tetszik, és talán én sem vagyok neki közömbös. Ebben az esetben azért bennem van az is, hogy a környezete, szülei hogyan fogadnák azt, ha esetleg lenne köztünk valami, vagy hogy ő nem gondolná-e azt, hogy csak egy könnyen megkapható trófeát látok benne. Teljesen véletlenül ismerkedtem meg vele, és már akkor is olyasmit éreztem, amit csak ritkán: olyan volt, mintha már régóta ismernénk egymást, és szívesen voltam a társaságában, egyszerűen nem akaródzott elmozdulni mellőle. Kedves, aranyos, értelmes lány, vonzó is, számomra nagyon különleges. Azóta is sokat gondolok ezekre a szép pillanatokra, és tervezem, hogy elhívom őt valahová, csak a korkülönbségen agyalok.

Vannak olyan szeméélyek, még ebben a korban is, akik nagyoon keveset találkoznak emberekkel, nem tartják a kapcsolatot pl.: a munkatársaikkal sem, nem járnak össze, nem mennek pl.: kényszeredett csapatépítőkre sem. Náluk ez lehetséges eset. Egy e téren tapasztalt személy vagyok.

Én is 40 felé közeledek és az utolsó utáni gondolatom se az lenne, hogy tetszem egy nőnek. Mondjuk nem is tetszem, nem is tetszettem és nem is fogok tetszeni senkinek se tudniillik kurvа ronda vagyok :).