Hölgyek, volt már olyan, hogy tudtátok egy pasiról, hogy nem ő lesz életetek szerelme, de mégis összejöttetek vele?

Most is egy ilyen kapcsolatban vagyok.

Hogy miért? Mert most már csak valószínűleg ilyen kompromisszum kapcsolataim lesznek az életben és azért nem akarnék egyedül sem lenni még hosszú évekig.

Akit nagyon szerettem az nem lehet a párom, eldobott magától, így muszáj vagyok beérni mással.

Amúgy is folyamatosan deperszonalizálok így kb olyan mintha csak lebegnék a semmiben kb a saját érzéseimet sem érzem magaménak, így meg nem is nagyon lehet elhitetni magammal, hogy valaha is lesznek még nem poshadt vízre emlékeztető kapcsolataim (szerintem már csak olyanok lesznek amikben bár elvagyok de nem sodornak magával az érzelmek tehát érzelmileg nem tudok bennük jelen lenni) ez így meg baromi kiábrándító.

Pont emiatt volt már több öngyilkossági kisérletem is.

Gratulálok neked is aki csak annyit lát az egészből hogy jaj öngyilkosság és már egyből ítélkezik is.

Borderline személyiség zavarral és major depresszióval meg ezen kívül rengeteg alap betegséggel elég sok okom volt rá.

Másrészt alkotó ember vagyok. Szerintem sokan akik valami alkotói tevékenységet űznek hivatásként elég máshogyan szemlélik a világot, és a nagy átlagtól eltérően sokszor másabb érzelmi életet élnek.

Én abban akit szerettem megtaláltam a másik felemet (ő is művészeti tevékenységet űz csak pont más ágat mint én) és tökre inspirálta a munkáimat is a vele töltött idő. Vele együtt ezt az inspirációs forrást is elveszítettem részben.

Amúgy nem csaptam be én sem senkit mert nem hazudok oda szerelmet ahol az nincs.

15-ös, azt írod "muszáj vagyok beérni mással" és "valószínűleg ilyen kompromisszum kapcsolataim lesznek az életben".

Erre írtam hogy szánalmas, kár mentegetőznöd művészettel és egyéb kifogásokkal. Én is művésznek vallom magam mégsem "érem be" valakivel csak azért hogy legyen inspirációm..

Nem a kapcsolattól várom az inspirációt. Pusztán nagyon szerettem valakit és nem hinném hogy találnék hozzá hasonlót aki ennyire hat rám. Emiatt be érem ilyen kompromisszum kapcsolatokkal mert tudom hogy annyira szeretni valakit nem fogok tudni újra.

Ennyi, kiégtem érzelmileg. Amúgy meg nem hinném hogy így ismeretlenűl pálcát kénne törni a fejem felett. Az meg hogy művésznek vallja valaki magát nem azt jelenti hogy az is. Én ennek szentelem az egész életemet 16 éves koromtól fogva és már jócskán a 20-as éveim derekát taposom. Mégsem mondom magamra azt hogy művész vagyok pedig ilyen egyetemet végzek stb...

Igen

A volt férjem

Ma már tudom, hogy otthonról menekültem

Akkoriban azt hittem, szeretem