Párkapcsolatban, mégis magányosan? Ha érintett vagy, mi az ami hiányzik, ami miatt magányosnak érzed magad?

Nem tudunk kapcsolódni. Semmi ötletet nem mond hétköznap ami a minőségi időtöltést segítené..ha hívom alig akar jönni

24 év kapcsolat, házasság. Nem érzem hogy férfinek néz, csak amolyan kötelező eleme a családnak aki megoldja a problémákat, főz, takarít, a gyerekkel van, dolgozik, stb. Szex nincs, intimitás nincs. Én hiába igénylem, hiába mondom neki, semmin sem változtat. Nem vagyok még 50, most már érlelődik a válás gondolata. Gyakorlatilag már frusztrál az otthoni tartózkodásom. Mintha a kollégámmal, lakótársammal élnék. Semmi közelség, a beszédtémáink is a rideg valóságról szólnak, munkahely, feladatok. Nem látok már benne tüzet, de reményt sem. Így kell egy házasságot elúsztatni egy nő részéről. Bizony, ezek szerint vannak a végtelenségig önző nők is, most kiderült. Miattam a kisújját sem mozdítja.

Fiatalon osszehazasodni vagy ossze koltozni nem jo dolog. Valas lesz belole. Egymasra unnak a felek. En elvaltam, sehova nem jartunk, gyerekkel is szinte en foglalkoztam ami idombol telt. 14 ev utan elvaltak utjaink mert egy onzo, egpista no volt a felesegem. A gyerek is velem el, o sehova nem jut el mi meg eljuk az eletunket. Bele kemyelmesedik az ember a kapcsolatba es elrepul az ido, elni meg nem elt. Persze hogy elvalik.