A barátnőm csak sötétben akar szeretkezni, mit tegyek ?

"Elfogadom, hogy nem tud változtatni, és nem illünk össze."

Pont ez az, amitől már a hajam tépem lassan: mégis honnan a búbánatból vagy ennyire biztos, hogy nem TUD változtatni? Azt mondod elfogadod a választ a kérdésre, amit valójában fel sem tettél.

Többedik nekifutásra feltszem a kérdést: szerinted mennyire számít okénak az, ha valaki puszta önutálatból kifolyólag hoz mindkét fél számára kényelmetlen kompromisszumokat? Szerinted az irracionális szorongás olyan dolog, amit el kell fogadni?

"Igen, önzőség lenne megváltoztatni."

Ezzel kapcsolatban két kérdésem lenne hozzád:

1: milyen szempontból a "megváltoztatása" egy embernek az, ha fejlődésre inspirálom? Ha mondjuk a tériszonyod legyőzésére biztatlak, akkor az azt jelenti, hogy át akarlak formálni?

2: mennyivel önzőbb dolog kérni valamit, mint fonákból elutasítani a párod kérését, mert kényelmetlen? Mivel önzőbb dolog felvállalni a konfrontációt, mint visszakérdés nélkül eldobni a partneredet, mert nem akarsz konfrontálódni?

#38 Nem a férfi vágya a lényeg hanem minkét félé. Ahogy mindig minden postban leírta mindenki, de még is mindig oda jukadunk ki hogy a férfi akarja kierőszakolni. Jó lenne látni szó szerint hol volt ez bárki által leírva. Nem mögöttes belemagyarázott jelentést.

Szerintem a szex póz példa pont nem lényeges. Mert anány partner annyi féle képpen működik. És nem is ezen ment a vita.

Arra degradálni a férfit hogy úgy is csak gyors mechanikusság a lényeg és az megvan sötétban akkor az pont. Mire izguljon fel?

Nekünk a hálló szobában korom sötét van. Redőny úgy zár hogy nappal sem jön be semmilyen apró fény sem. Ajtó is. Kitapkogatni kitudom a páromat. Egy hangulat világítás már pont szuper, de korom sötét. Mondjuk és nappali fényt is szeretem :)

Ennyi erővel a szex arra jó hogy legyen gyerek. Miről beszélünk. Ha teherbe esett a nő nincs rá többet szükség.

Ez nekem olyan mint ha a nőnek nincs orgazmusa. Nekem látnom kell a partnerem testét. Nekem így működik. Ennélkül nem megy. Korom sötétségre nem izgulok. És akkor nincs póz mert nincs mibe ülni se uram bocsá.

Ha a postoló barátnője ennyire köti az ebet a karóhoz és semmilyen kompromisszumra nem hajlandó, mert láthatólag apostolónak tetszik a barátnője, akkor biza a postoló akaratlanul is meg fogja unni a partnerét. Ezt éri el a lányzó. Nyilván ha kér valamit a nő és teljesíthető azzal semmi gond nincs ahogyan az le volt írva többször is.

Segítséget kért mert vége lesz ha nem lesz megoldva. Nem merte leírni, így is micsoda feminista kérdést csináltak belőlle. pasinak rossz, csajnak rossz fogadjuk el hogy ez így jó nekik...

Azon megy a vita ami soha az életben nem volt leírva csak ki lett találva hogy szemét pasik... Így jól el is lett terelve a téma meg szét lett offolva kvázi segítség nélkül. Úgy hogy ott ülnek a problémában, nó megoldás, nó szex. Tapsvihar.... De hülye pasi hogy nem áll fel neki a vaksötétre...

Az első idézet nem én vagyok, de válaszolok.

Aki tud változtatni, az változtat. Aki nem, az nem olyan ember, mint én, és nem illünk össze. Én hiszek az önismeretben, ismerem önmagam. Ha valamit mondok, az úgy van, nem azt jelenti, hogy úgy van, kivéve, ha valaki más rábeszél az ellenkezőjére.

Egy ember nem tud kompromisszumot hozni, de az, hogy én döntök valamiben, az csak rólam szól. Ha a másiknak nem tetszik, nem kell velem lenni. Igen, az irracionális szorongást el kell fogadni. Ha az illetőt zavarja, tesz valamit ellene.

Nem látom ezt a megváltoztatást fejlődésnek. Ha direkt basztatsz a félelmeimmel, simán csak szar ember vagy.

Kevésbé önző. Utálom, hogy mindig a nemet akarják igenre változtatni. Ha bemutatnak nekem valakit, az már dugja a képét, hogy pofán nyaljon, és ő sértődik meg, ha én nem akarok puszit adni. És mindig ez van, aki NEM akar valamit, arra mindig ferde szemmel néznek, őt akarják megváltoztatni. "Deee egyél ezt, csak kóstold meg, csak egy kortyot igyál, egy pusziba nem halsz be, kibírod, csak ennyi-annyi."

Soha nem mondják a másik félnek, hogy maradjon már meg magának, és fogja fel, hogy nem fogják minden kérését teljesíteni. Mindig arról van szó, hogy a csendes hogy nyíljon meg, arról egy mukk sem, hogy a dumagép hogy fogja be a száját. Rohadt unalmas már.

"Én hiszek az önismeretben, ismerem önmagam."

Nem kötekedni akarok, de gyakori tévedés azt hinni, hogy az ember ismeri saját magát. Ismered magad bizonyos körülmények között, de a körülmények változnak és te is változol. Az önismeret folyamat, ami a halállal ér véget.

"Ha direkt basztatsz a félelmeimmel, simán csak szar ember vagy."

De épp ez az: nem basztatásról van szó. Arról van szó, hogy szeretlek, és mindketten szenvedünk valamitől, amin lehet változtatni, ezért nem mondok le rólad csak azért, mert ebben a pillanatban nem vagy nyitott a változásra. Ez basztatás?

Az anyám mondogatta ugyanezt, azaz hogy ne "basztassák a félelmeivel" fogadjuk el, hogy ő fél és kész, ha nem tetszik, húzzunk el. 49 évesen halt meg, mert félt elmenni orvoshoz, és ordibált mindenkivel aki "b.sztatta", mondván ne ugassunk bele az életébe.

"Kevésbé önző."

Hát nézd. Az anyám példájánál maradva: engem senki nem kérdezett meg, hogy akarom-e ezt a szenvedést, nekem itt nem volt döntésem. Nem érzem önző dolognak, ha ebben a helyzetben én is el akarom mondani a saját oldalamat, mint érintett.

"Utálom, hogy mindig a nemet akarják igenre változtatni."

Értem, mit mondasz, de két malomban őrölünk. Én pl nem akarok határozott nemet igenre változtatni, mert tisztelem a velem szemben ülő embert, de ha érintett vagyok, akkor meg akarom vizsgálni a lehetőségeket.

Még mindig az anyámnál maradva: ha hosszas betegség után azt mondja, hogy ne haragudjunk, de ő nem akar tovább élni, nem akar kezelésre járni, akkor azt el kell fogadnom és el is fogadom. De az, hogy egyszerűen még arra sem hajlandó, hogy MEGFONTOLJA a lehetőséget, puszta félelemből, már más tészta. Aztán ülünk tehetetlenül az elfekvőben, ahol beismeri, hogy mégsem így kellett volna csinálnia, de én vele együtt szenvedek ebben.

De nem kell ennyire drámai példa. Vegyük egy lány barátomat, aki eljön segíteni gyümölcsöt szedni. Megkérdezi, mit segíthet, adok neki egy létrát, hogy baromi hálás lennék, ha megszedné azt a néhány fát. Közli velem, hogy tériszonyos, meg amúgy is olyan ügyetlen, nem szeretne létrázni. Én vettem az adást, de tudom, hogy a fák akkorák, hogy a legalsó létrafokról elér mindent, nem kell magasra másznia. Meg akartam kérdezni, hogy így is gond lenne-e, ha azt mondja, bocs, de így sem, akkor elfogadom.

Eddig viszont már nem jutottam el, mert amint nem hagytam abba az első nemre, letámadott, hogy erőszakos vagyok, és fogjam fel, hogy a nem az nem. Álltam értetlenül, hogy mi baja van. Később lehiggadva megbeszéltük, mire gondoltam, erre mit mondott? "Jaaa, oké". Fogta a létrát, és boldogan szedte a gyümölcsöt. Később arra mentem, mit látok? Átállt a magasabb fákhoz, és boldogan állt a létra legtetején.

Ha nem akarsz puszit adni, én nem erőltetném soha. Ha nem kérsz inni, vagy enni, azt sem erőltetném soha. Olyat se mondanék, hogy "nem halsz bele", mert az f.szság. DE! Ha azt mondod, hogy gyűlölöd a lecsót, mert a menzán milyen szar volt, én meg pont tudom, hogy a menzás lecsót én is gyűlöltem, de ezt szeretem, akkor azt el fogom mondani. Nem azért, mert rád akarom erőltetni a lecsót, hanem mert úgy vélem, téves információk alapján döntöttél.

Mindegy, tépem a szám, de szerintem ebben sosem fogok megegyezni. Ami ebben zavar, hogy arra sem tudom felhívni a figyelmet, hogy párkapcsolatban, családban nincs olyan, hogy valami csak az én döntésem, és ezt mindenkinek kötelező szó nélkül elfogadni, mert a döntésemnek kőkemény hatása van másokra. Aki el akarja mondani a véleményét, érvényesíteni szeretné a saját érdekeit, még nem lesz szükségszerűen önző, zsarnok vagy erőszakos. Egyúttal baromi szar érzés úgy elengedni egy párkapcsolatot, hogy a partnered meg sem volt hajlandó hallgatni. Na mindegy.