Tényleg én nem vagyok képes megérteni, vagy azért nekem is van egy kicsi igazam?

Külön élünk a gyerek apjával. Már múlt héten e rákérdeztem, hogyan gondolta a téli szünetet. Nem tudta. Mondtam jó, gondolkozz rajta. A hét elején megint mondtam neki, hogy jó lenne, ha mondana valamit, mert be kell nekem is írni a szabadságot. Mondtam, másnap d szóljon vissza. Nem szólt. Megbeszéltem a gyerekkel, hogy mit szeretne, 12 éves egyébként. Azt mondta, most vasárnap átmegy az apjához, kedden meg hazajön. Ezt mondtam akkor az apjának, azt mondta, jó. Erre tegnap elkezd velem kiabálni, hogy ő nem hülye aktatologató, mint én, akinek semmi dolga. Mert az ő munkája sokkal fontosabb. Jelzem, vállalkozó, aki nem bír nemet mondani. És majd az lesz a közös téli szüneti program, hogy elviszi magával a gyereket. Vagy ő elmegy dolgozni, a gyerek meg otthon marad. Ezt nem tudja megoldani, mert hát ő pótolhatatlan. De azt simán, hogy 2 hétre elmegy síelni, hiszen az jár neki.