Szabálytalan szépség, ezt a kifejezést használta rám a párom barátja tegnap este egy osszejovetelen. Szerintetek ez sértő?

Az érzéseidet pedig inkább tudod irányítani, mint mások viselkedését.

Inkább vagyok átlagos normális önbizalommal, mint akármilyen szépség, akinek másoktól függ az önbizalma.

Először nem értettem, mi bajod van, de most már teljesen értem. Én primitívségnek, éretlenségnek tartom, amikor az emberek ennyire rá vannak feszülve a másik külsejére.

Nekem a rokonsági köröm ilyen. Úgy nőttem fel, hogy mindig egymásról ilyeneket mondtak (mindig az illető háta mögött) :

"hát szép lenne, de csontsovány"

"le kéne adnia pár kilót, nagyon sokat hízott mostanában"

"sajnos az arca csúnya"

"az a ruha iszonyúan állt rajta"

"jó nagy s.gge van"

"rövidek a lábai meg a karjai"

"vastag a combja, azért hord szoknyát, hogy eltakarja"

És természetesen ezeket a gusztustalan megjegyzéseket 99%-ban a nőnemű rokonokra tették, a férfiak valahogy kimaradtak ezekből a csodálatos, mélyértelmű beszélgetésekből.

Szerintem felesleges és ostoba dolog a másik ember külsején csámcsogni, mivel nem a külsőnk határozza meg az emberi értékünket. Van akinek kék a szeme, van akinek barna, van aki magas, van aki alacsony. Egyik fizikai jellemvonásunk által sem leszünk többek vagy kevesebbek.

Ráadásul például nálunk tradíció megjátszani a "támogató" rokont - de közben persze lehúzzák, pocskondiázzák a másikat.

"Nem mindegy nekik? Miért foglalkoznak a kinézetemmel? Nem velük járok."

Ez igaz.

Pont ezért állhatnál úgy a kérdéshez, hogy

Nem mindegy a véleményük? Miért foglalkoznék a véleményükkel? Nem velük járok.

"Fura, hogy a többség nem érti, mi a gond."

Én értem, mi a baj, de most sírhatunk együtt, hogy gonosz volt a pasi, vagy felfoghatjuk, hogy másokat nem tudunk megváltoztatni.

Utálom én is az ilyen embereket, de vagy visszaszólok, vagy leszarom. Csúnyának semmiképp nem érzem magam egy kis senki kommentjétől.