Miért érzem én magam szerelmi kaocsolatokban "ingyen" kihasználva?

Nagyon sokszor problémám az, a szerelmi kapcsolatokban, hogy a másik nem társ, pl nem segít, nem támasz, vagy nem lehet vele fejlődni pl összeköltözés, házasság, es csak arrol szol az egész valahogy nagyvonalakban, hogy van szerelem, programok, a családok ismerik egymást, együtt főzünk vagy filmezünk, együtt vagyunk es van szex.

Nekem mindez valahogy csupán egy szexkapcsolatot jelent valahol, pár "pofavizittel" fűszerezve a családok, barátok előtt es úgy, hogy szerelem van mindez mellett. Azaz hiányzunk egymásnak meg stb mégis borzalom nehezen viselem az olyanokat, hogy pl jön hozzám, van szex, reggel elmegy (melozni)vagy forditva én vagyok nála.

Érdekkapcsolatom is volt,(lehetne), ahol kizarólag szexre kellettem(kellenék), es érdekes módon az a srác pedig segitett támogatott, figyelt az igényeimre, figyelmes, tett értem, úgy, hogy mégcsak NEM is szeret, nem akar elvenni, meg semmi.

Mégsem éreztem magam kihasználva.

Szerelmi kapcsolatban meg teljesen olyan érzésem van, mintha kihasználnák a szerelmem, önzetlenségem, odaadásomat.

Most új szerelmi kapcsolatom van.

A srácnak ezt még csak mondani sem merem, nehogy azt higyje, hogy saját magamat lenézem a kapcsolatban mintha csak használna, miközben szeret. Nem is értené szerintem, miről beszélek.

Hogy tegyem én ezt magamban helyre?

Volt a neten egy olyan poszt is, amiben az volt, képi illusztrációval, hogy szerelmi kapcsolatban az asszony mos főz takarít, érdekkapcsolatban pedig manikűr pedikűr fodrász.

Miért érzem azt folyton, hogy az érzelmeim ki vannak használva "ingyen szexre" úgy, hogy közben szeret a másik? Vagy ha továbbmegyek, lehet házasságbam is ezt érezném hogy nevelhetem a gyerekeit, ingyen szitterként.

És miert érzem azt, érdekkapcsolatban van inkább korrektség, figyelem odaadás a fèrfi részéről? Aki korrektül kompenzálja azt, ha neki adom magam?