Nem túlzás már, a barátnőm nővére mindig nálunk passzolja le a gyerekét?

20, Nem normális dolog elvárni egy idegentől hogy hosszú időn keresztül ellássa a gyerekedet helyetted. Nem értem ezt miért nehéz megérteni. 😄

Volt már szükségem nekem is segítségre félévente egyszer 1 napra. Segítettem a felujításban a tesómnak és minden hétvégén nála véstem, kubikoltam, vakoltam, villanytszereltem, mert a testvérem, de nem vártam el a páromtól hogy jöjjön ő is és szopjon velem. 😄 Ő addig barátnőzött.

Szerintem túlzás ez így.

Oké, ilyen lesz a gyereknevelés is viszont az tervezett előre és a saját gyerekük/gyereketek a saját igényeivel amit lesz idő kitapasztalni. Nem pedig odapottyan egy 6 éves aki más ember elvei alapján lett nevelve (pl. falfirkálás).

Én biztosan megbeszélném, hogy pl még 1-2 hétig bevállalnám a kisegítést de ez így sok és keressünk valami megoldást mert szeretném a saját magánéletemet visszakapni.

21, együtt éltetek a barátnőddel? El akartad venni feleségül? Közös jövőt terveztél vele? Akivel közösen tervezel, azzal NAGYRÉSZT közös dolgaitok, segítségetek van, oda-vissza. Itt a barátnőd az, aki órákat foglalkozik az ő saját szerettével, ő viszi a segítség 90%át, te meg 10%ot sem vagy képes beletenni. Most nyilván szívás, de ez ideiglenes és válsághelyzet.

Mivel itt nagyrészt olyanok vannak, akiknek nincs idős rokonuk, aki önellátásra képtelen, vagy szélütéses, balesetet átélt, stb, nehéz megérteni, de vannak ilyen helyzetek és lesznek is. A te oldaladról is kérdező, csak most a barátnő családjában hamarabb fordult elő. Mázli, hogy te eddig megúsztad. Még jó, hogy tények elé állít, ahogy majd te is fogod, hiszen a szeretteitekhez való alkalmazkodás alap, főleg ha kis mértékű.

Itt senki nem neveli a másik gyerekét, senki nem látja el a másik gyerekét. Iskola után egy két órát ott van, se nem tanulnak vele, leckét sem írnak, el sem viszik sehova, és nem is főznek rá külön, és a nagynéni életében először töltött egy hétvégét az unokahúgával. 2 db hónapja van az egész.

Én már dobtam volna a kérdezőt, hogy ilyen rugalmatlan és negatív, mikor a dolgok 90%át én csinálom a kötelező, de kellemes, szükséges "teherrel", amiből ő vállal 10%ot. Egyébként ha nehezére esne kaját csinálni(pirítóst meg tojást, érteed, nem is normális ételt:D), akkor rendelnék pizzát, hogy szegény kicsi párocskámnak véletlen se kelljen megemelnie a kisujját és segítenie.

Én nem tudok/tudtam/tudnék olyan kapcsolatban élni, ahol a párommal nem csapatot alkotunk.

Esetleg olyat tudsz még csinálni kérdező, hogyha elég a te párodnak egy laptop a munkához, vigye a gyereket játszóházba, üljön be egy babzsákfotelbe és dolgozzon úgy, amíg a gyerek szórakozik. Mondjuk heti kétszer. Fizeted is(2000 egy napra kb), mindenkinek jó lesz. Így van lehetőséged alsógatyában mászkálni abban a 3 órában is az otthonodban, nem kell elviselned, hogy hangosan hallgatja délután a gyerek a tévét:D

Komolyan nevetséges az egész.. Egyébként van olyan játszóház(budapestiek vagytok?) ahol gyerekfelügyeletet is biztosítanak, pl campona, meg mammut. A mammut drágább, de jobban figyelnek a gyerekre. Felajánlhatod, hogy elviszed a kis cukit játszóba, lerakod, de meg elkávézgatsz magadban 1 órát, majd hazaviszed. Így még meg is vezetheted a barátnőd és gondoskodónak fogsz látszani, miközben lazulsz és élvezed a magányt, amire vágysz.

26: Mégis miért kéne a kérdezőnek bármit fizetnie? :D

Ha a kérdező beállít az öccsévvel egy szép novemberi délután, hogy tesóka mától velünk lakik, akkor őt is megvédenéd, ha kiakadna az asszonya, hogy megbeszélés nélkül ezt hogy gondolta?!

Ez a helyzet nem most fog megoldódni. Nem lehet olyat mondani, hogy még 1 hónap, ki kell bírni. Épp most rendezkedik be hosszú távra a gyerek anyja.

Igen, akkor is nyilván! Viccelsz, az egyik szerette elhunyt, és a kis unokaöccse árván maradt, neki kell nevelnie, vagy valami idős magatehetetlen rokonához kerül? Olyan büszke lennék, hogy elmondani nem tudom, hogy önként magára vállalta, segíteni akar és próbál megfelelni azért, hogy az egyik szerette élete ne menjen teljesen tönkre!

Amennyiben nem bunkó és lekezelő velem, hogy "hé asszony, most ez van, ezt csináld vagy húzz el", hanem azt mondja, hogy "Drágám, a testvérem és a férje elhunyt, nincs más rokon, az unokaöcsémet nekem kell felnevelnem, mert nincs más alkalmas, ismert rokona, megértem, hogy nehéz a helyzet számodra, de én nem fogok máshogy dönteni. Te hogy érzel ezzel kapcsolatban, el tudod fogadni?"

Sírva borulnék a nyakába, hogy milyen jól döntöttem, és megpróbálnék alkalmazkodni, a legtöbbet kihozni a dologból. Amennyiben egy kis pszichopata, vagy súlyosan sérült, magatehetetlen gyerek lenne, akkor már erősen gondolkoznék, hogy kell e nekem pelenkázni a gyereket és elköteleződni így a párom mellett egy életre, de átlagos gyerekkel meg sem fordulna a fejemben semmi kétely. Akkor se, ha mondjuk a demens anyuka otthonbakkerülés előtt otthoni ápolást igényel, vagy mondják a testvérééknek leég a háza, és 3 fő cuccol hozzánk pár hónapra, amíg talpra állnak. Szívás, de ez van, hozzuk ki belőle a legtöbbet, szükségük van segítségre.

Volt ilyen és én kérés nélkül ajánlottam fel a segítségem random nem ismert nagyit gondozni napi 1 órában, aki öltözni is elfelejtett néha.

És mondom, ez csak pár óra egy lgtérben egy tévé előtt ülő gyerekkel, akivel semmit sem kell tenni, mint 10 percet szánni a kajájára.

29es nem! Ezzel a barátnő nyíltan kimondja, hogy a "máshogy nem tudja megoldani" krízishelyzetben lévő frissen vált testvére és az unokahúgának való SEGÍTÉS fontosabb neki, mint a párja KÉNYELME naponta 3 órára.

Mi ez, dedó? Ez aktuális tett, aktuális helyzetre, nem komplett embereket utasít el vele, hanem helyzeteket old meg, közülük választja azt, kinek a sérelme, problémája fontosabb. A "nincs ki elhozza a gyerekem a suliból, különben kirugnak és nem fogunk tudni megélni, a férjemhez kerül ezért a gyerek" probléma 1000x akkora súlyú, mint a "hallgatnom kell, ahogy más tévézik a közös házban napi 2 órát"