Ez normális a párom részéről vagy inkább túlzás?

Egy hónapja lakunk együtt a párommal. Nekem volt egy albérletem és úgy adódott, hogy megüresedett a hely mert kiköltözött a lakótársam és mondtam a páromnak, hogy ez van, odaköltözhetne ha gondolja. Ő is fontolgatta, hogy albérletet keres de azt mondta, hogy vagy velem megy vagy egyedül vagy senkivel. Korábban külön volt, egy családi házban ahol most meg a szülei laknak (nagyjából pár hét eltérés volt aközött, hogy a párom szülei a családi házba költöztek és a párom meg az én albérletembe).

Szóval hétköznap együtt lakunk de hétvégére a szüleihez megy, ott is alszik. A cuccai is úgy vannak, hogy sok mindent elhozott de egy része ott van még mindig. Olyanra is volt példa, hogy hazament a szüleihez de hétvégén visszajött és megint hazament (akkor én ott sem voltam, csak mondta hogy volt). Például hazament csütörtök este de a szombat délutánt az albérletben töltötte, szombat délután hazament, vasárnap ugyanúgy.

Azt mondja, azért is megy részben a szüleihez ennyire mert szükség lehet rá otthon (sok betegség összejött náluk és több családtag ápolásra szorul). Azt mondja lehet, hogy amúgy is menne haza de nem biztos, hogy minden héten ez lesz, lehet lesz amikor ott marad az albérletünkben.

Hétvégén én is az édesanyámmal vagyok, szombat és vasárnap, meg a hétfő délelőttöt. Úgy vagyok vele, hogy ha a párom úgysincs a közös albérletünkbe, akkor nem maradok ott egyedül, vagy legalábbis még nem próbáltam. Ezen kívül az is sokat számít, hogy sajnos apukám meghalt és így anyukám magányosabb lett és legalább hétvégére meglátogatom. Biztos máskor is magányos de nyilván nem ugrálhatok hozzá folyton, akkor sem ha nem kell városon kívülre menni. Épp előfordul, hogy összefutok vele de azt mondja, nem várná el, hogy folyton vele legyek.

Itt most nem is annyira rólam van szó hanem a páromról. Ott, ahol a szülei laknak, ott nincs annyi privát szférája mint az albérletünkben, ők többen laknak egy házban, az albérletünkből könnyebben megközelíthető belváros, természet, tömegközlekedés, ezzel szemben ahol a szülei laknak, oda 8 km-t kell buszozni és boltokon meg pár orvosi rendelőn kívül szinte semmi nincs ott. Szerintem sokkal kényelmesebb egy olyan hely mint az albérletünk.

A szülei sosem jönnek amúgy hozzá, persze lehet nem is akarják zavarni de mindig csak akkor látja őket ha ő megy hozzájuk hétvégére.

Nekem ez is furcsa, hogy a szülei sosem jönnek, mindig ő megy. Igaz, hogy sok a gondjuk és betegségek vannak de kicsit különös, elvégre a gyerekük új lakhelyéről van szó ahol a hét nagy részét tölti. Meg, szerintem ez nem úgy szokás, hogy a szülők sose mennek látogatóba. Tudtommal egy idő után inkább a szülők mennek látogatóba és nem a gyerekük vagy ha mégis a gyerekük megy, akkor nem egész hétvégére hanem egy délutánra és ennyi.

Szóval szerintetek túloz a párom, hogy eddig minden hétvégére hazament?

Az albérletünkben is van számítógépe, laptopja, könyvei, ruhái. Ha el szeretne menni egy bevásárlóközpontba, étterembe, sétálni egyet, akárhova kikapcsolódni, akkor megteheti mert közel van minden. Az albérletünkben is eltölthetné az idejét.

Mikor még a szüleivel lakott, akkor meg már volt, hogy idegesítette, hogy nincs elég privát szférája, idegesítették a körülmények, a problémák, várta már, hogy hozzám költözzön és örült neki, hogy velem lakhat majd.

Most olyan mintha ide is kötődne meg oda is de szerintem ez a "kétlakiság" egy idő után nem normális, kérdés, hogy mikor jön el ez a pont.

Meg tényleg nem lehet rajta kimenni mert vannak dolgok amik jobbak az albérletünkben és van ami nem tetszik neki otthon de amúgy meg az albérletben ha valami nagyon idegesíti akkor menne a régi házba. Például mikor hideg van, egész héten fagyoskodott nálunk és a végén már majdnem hazament a szüleihez de aztán meggondolta magát mert a közös programjaink jobban érdekelték végül mint a hideg. Tény, hogy főleg otthon volt és nem sokat jártunk el ide-oda, így nyilván a hideg is jobban érződött.

Szerintetek túlzás ahogy ragaszkodik a szülői házhoz vagy idő kell neki, hogy "leváljon"?

Vagy ez amúgy normális, hogy hetente ott tölti a hétvégét?

Én vagyok az első ember akivel együtt lakik a szülein kívül.