Nem túlzás már, a barátnőm nővére mindig nálunk passzolja le a gyerekét?

Na megjöttek az ősanyák, akik szerint a gyerekkel való foglalkozás csupa öröm és móka. Mi van akkor, ha a kérdező nem akar gyereket egyáltalán? Őt meg se kérdezték erről a dologról, pedig az ő életét is erősen és alapvetően befolyásolja ez a dolog! Nem mindenki szereti a gyerekeket maga körül!

Értem én, hogy nehéz helyzet, de eltelt két hónap basszus! Simán ki lehetett volna alakítani egy normálisabb rendet. Annak a gyereknek 4 nagyszülője is van, meg egy apja!

Tök értelmetlen azzal jönni, hogy egy kutyával is vannak gondok. Egyrészt összehasonlíthatatlan, másrészt szó se volt arról, hogy akarnak kutyát. Ez olyan, mintha azt mondanám, hogy vállald a gyereket és örülj, hogy csak ennyi vele a munka, mert őzet tartani sokkal macerásabb. Nem is értem ezt az érvelést.

Néha belefér a segítség, de ez bőven nem az a szituáció.

Üljetek le és beszéljétek meg a dolgot. Jelezd a barátnődnek, hogy ezt nem tudod tolerálni sokkal tovább.

2-3 ÓRÁT van velük a gyerek! A kérdező nem tanul, nem játszik vele, hanem pirítóst rak a pirítóba neki és a tv előtt hagyja! Ne röhögtess már, hogy ez olyan, mintha gyereke lenne! Egy növény ellátását sem közelíti meg. Egyszerűen más is van vele egy légtérben, ezt nem képes elviselni, mert "hallja", hogy létezik és rá kell szánnia 5 percet.

Gondolom nincs gyereked, ha azt hiszed a kérdező annyit foglalkozik ezzel a gyerekkel, mintha az övé lenne. Az ezred részét sem teszi ki!

A gyerek idő, energia. A kutya is. Kit érdekel akarta e? Egyrészt a párja akart, másrészt magasról le van szrva, ki mit akar, mi vagy te, ovis? NEM csak azokhoz a dolgokhoz kell alkalmazkodni, amit akartunk, ugyanis nem csak azok történnek meg. Meg kell tanulni normálisan hozzáállni azokhoz is, amiket nem akartunk. Dugó van? Szívás, de addig hallgatok zenét és gndolkozok valamin a kocsiban. Gondolom te idegbetegen őrjöngsz, amiért valaki meghalt előtted elfoglalva az utat. Meg kell tanulni mindenből kihozni a legtöbbet, legjobbat, ez a rugalmasság, ugyanis az élet nem körülötted forog. A saját életed sem a kényed kedved szerint alakul, van amikor esik, akkor nem elkap az ideg, hogy utálod ezt, hanem fogsz egy esernyőt.

Ez a helyzet NAGYON könnyű a kérdezőnek. Azért ilyen mérges, mert a barátnője rájött, milyen ember is, mire számíthat tőle(semmire), mennyi jóindulat van benne és érzi, hogy közeleg a kapcsolat vége, mert más emberek természetre.

13-as, te nagyon sötét vagy. Azt írod, hogy kit érdekel, ki mit akar, ezért a nő akaratának teljesülnie kell :D :D :D :D

A gyerek 2-3 órán keresztül nincs csendben (ellentétben egy szobanövénnyel, amivel példálózol). Zajong, pakol, kérdez, útban van. Nem azzal van a baj, hogy oda kell dobni elé 2 száraz kenyeret (mellesleg a szobanövényeket nem kell minden nap locsolni, szóval megint bukik a hasonlat).

Másrészt hogy vagy képes összehasonlítani azt, hogy dugóban ragadsz azzal, hogy valaki odahoz a nyakadra egy gyereket minden nap? Ez előző tényleg megtörténik, nem vagy rá hatással, de a második nagyon is döntés kérdése! Mégpedig a kérdező párjának a döntése! A párkapcsolat közös döntésekről szól! Ha az egyik kihagyja a másikat a meghozatalukból, akkor az már tényleg a vég jele. De itt nem a kérdező a hunyó.

Teljesen érthető, mert nem kérdeztek meg, hogy "figyu, áthozhatom holnap Pistikét 2 órára, amíg a fogorvoshoz megyek?" Ez egyszeri alkalom lenne és a kérdező is eldönthetné, hogy munka után mire szánja a szabadidejét. Az is teljesen normális lenne, ha alsó gatyában akar otthon játszani a gépén.

De itt a sógornő odaviszi heti 5 napot és még hétvégén is ott felejti. A testvére oldja meg más bevonása nélkül, de igazából úgy lenne fair, ha megkérdezné az élettársát, hogy "szívem, nem gond, ha megint itt lesz Pistike és miatta nem nézheted este a Jurassic parkot? A vacsorát kettesben eltoljuk jövő hétre és holnap reggel 7-kor kelj fel megetetni őt..." Tök jogos,ha ehhez nincs kedve és a barátnőnek így nem is kéne vállalnia, mert nem egyedül él, mindkettőjük szava számít. Legalábbis így kéne legyen.

Beszélj vele, hogy neked sok, kényelmetlen. Lehet sajnálni az egyedülálló anyát, de hadd ne változtassa meg a körülötte élő összes ember életvitelét az, hogy ő elvált.

Van a gyereknek apja, vigye hozzá.

Ja, ahhoz túl sértődött? Akkor oldja meg máshogy, vigye az anyjához vagy dugja magába vissza, de ne szopasson már mást szét a nyűgjével. 😃

"szívem, nem gond, ha megint itt lesz Pistike és miatta nem nézheted este a Jurassic parkot? A vacsorát kettesben eltoljuk jövő hétre és holnap reggel 7-kor kelj fel megetetni őt..."

Biztos nem kellene olyan pasi, aki az unokahúgomat a jurassicparkja elé helyezi, és nekem még engedélyt kellene kérnem, hogy a KÖZÖS lakásba behozhatom-e azt, akit szeretek. Az a normális, ha ilyenkor SZÓLOK neki, hogy "szívem, a hétvégén elvállaltam az uncsihugomat, elviszem ide meg ide, majd itt alszik, örülnék, ha jönnél, de ha nincs kedved megértem."

Gyakran van veletek egész hétvégén?

A gyerek nem attól más, hogy akartad e vagy sem. Te toltad ki vagy sem. Férfi vagy nő vagy e. Nézd meg az itt síránkozókat(csomó kérdés van), hogy x év lombik, meddőségi kezelés stb után "mégse tudja szeretni" a gyereket az anya, így meg úgy lelép az apa. Amikor ott vagy ez fix helyzetben, ahhoz kell alkalmazkodni. Neked itt ehhez kell alkalmazkodni.

Itt nem a nő akarata a lényeg, hanem a helyzet, egy helyzet, amit te negatívan élsz meg. Mint az esőt, vagy a dugót. Amúgy a növényt metszeni kell, tápoldatozni, letörölgetni a portól a leveleit, megfelelő helyre rakni több dologra figyelve, utána kell járni.. Nem minden növény kaktusz, ott a mimóza is. Az átlagos növénnyel törődni kell hetente párszor.

Ja, egyébként az apás megjegyzés tök oké, azoknál, akiknél van. Itt lehet simán mondjuk Ausztráliában, hogyan vigye hozzá? Vagy lehet szr apa, oda nem viszik a gyereket, ahol utálják és nem foglalkoznak vele.

Neked van egy szerelmed(elvileg), aki oda meg vissza van az unokahugáért. A párod szeretteivel kell, hogy legyen kapcsolatod. A párod hobbijához is van közöd látod, ahogy csinálja, időt vesz el, és beszél neked róla, megosztja veled. Na itt a párod szerette a hobbija is, ahogy kiveszem ő szívesen van vele napi 3 órát, meg most egy darab hétvégét. Ő is részt vesz a te elfoglaltságaidban, nem? Mittudomén megtűri a ráköszönő halat a falon, vagy elviseli, hogy a konzol előtt gyilkolod a jónépet szórakozásból, nem? Az unokahugával való foglalkozás örömmel tölti el, ráadásul az unokahuga egy ember, egy szerette. EZÉRT van közöd hozzá.

Hány órát van ott egy átlagos délután a tv előtt? 3ra tippelek.

Itt meg még baj is van, szükséghelyzet van, és csak 2 db hónapja. Mit fogsz csinálni, ha majd a szüleit kell ápolnia? Ha demensek lesznek a rokonai? A párkapcsolatban van kellemetlennek látszó dolog, helyzetek, amik embert próbálóak. Sok lesz az életetek során. Mindenki élete során sok van. Ez még a legcsekélyebb. Ha egyedül élsz, akkor is lesz jó sok. Segítetek egymás ügyes bajos dolgain. Ha majd ki kell festeni a nagymamád házát, a párod nyafogás nélkül ott terem, és festi, pedig köze nincs hozzá és nem csak pár perc az egész. Sok ilyen lesz. Nem tudom milyen elképzeléseid vannak az életről, de ez az élet, apró dolgokban alkalmazkodunk másokhoz, pláne a szerelmünk dolgaihoz:)

Ha nem megy, jöhet a megbeszélés, vagy ha az sem megy, a válás. Jelezheted neki, hogy zavar(ahogy már jelezted), de ha ez zavar, kevés olyan embert fogsz találni, aki veled akar lenni. Válogass az itt válaszolók közül, de nem hiszem, hogy velük szívesen élnél együtt.

Persze mindenkinek más nehéz. Lehet, hogy neked a közös otthonotokban nehezebb tolerálni egy tvző gyereket pár órát, helyette szívesebben hasogatnál fát valamelyik rokonánál, vagy szednéd a meggyet a családi bitrokon.. akkor olyan kell találnod, akinek az életét szívesebben éled. Nem fogja kizárni a szerettét és hobbiját érted, aki semmi kárt nem okoz neked, nem bánt se szavakkal, se tettekkel.. Ritkítani majd fogja nyilván, hisz eddig is kevesebbet találkoztak jóval, de ez most egy ilyen ideiglenes állapot pár hónapig, amíg a tesójának dolgai rendeződnek.

Nem értem, hogy nem szorul empátia másokba. Ti még sosem szorultatok segítségre? Szerintem csak átsiklotok a saját dolgaitok felett. Én is cipekedek másért, aki szintén megteszi értem. Ráadásul ez még csak nem is nehéz. Ha szétmentek, lehet a tesója fogadja be a barátnőd, amíg nem talál lakást. Az se lesz kellemes neki, de meg fogja tenni, mert annyira nem brzalmas, és segítenek egymáson. Így működnek a jó emberi kapcsolatok.