Mi volt a legfájdalmasabb elutasítás, amit valaha kaptál?

Néhány hétig randiztunk, én nagyon belezúgtam. Valahogy éreztem, hogy nem kölcsönös, bár a fiú nagyon kedves volt, de egyre inkább az volt a benyomásom, hogy ennek nem lesz folytatása, és nem hív többet. Egy-két nap múlva mégis felhívott, hogy találkozzunk. Velem madarat lehetett volna fogatni, hogy na, hát akkor mégis, mégis! Órákig készültem a randira, mindezt azért, hogy közölje, ő tulajdonképpen nem szeretné folytatni, mert úgyis elutazik nemsokára, és a távkapcsolat nem az ő terepe. Nos, én a fentiek miatt nem hiszek az "adjuk meg a módját a szakításnak, tiszteljük meg a másikat azzal, hogy megindokoljuk a miérteket" dologban. Sokkal könnyebben viseltem volna, ha egyszerűen csak tényleg nem hív többet.