Lányok, ti miről szerettek beszélgetni?

De játszd meg magad!!!

Nemcsak azért, mert neked rossz érzés, hanem azért, mert felesleges! A nők nem abból szűrik le az "önértékedet" és nem alapján ítélnek értékesnek, hogy éppen feléjük milyennek mutatod magad, hanem sokkal érzékenyebbek az egész lelki állapotod, viszonyulásod iránt, és átlátnak ezeken a dolgokon!

Én egy lelki roncs voltam, és én megfigyeltem azokat, akiknek erős az önérzetük és tanultam tőlük! Vagyis átgondoltam, miért tartanám magam értékesnek, összehasonlítottam magam az emberekkel, és rájöttem, hogy a saját belső értékeim semmivel sem rosszabbak, vannak értékeim! Ma már tudok önérzetes lenni, nem szorulok rá mások visszajelzéseire. Neked is ezt ajánlom.

Én ezt nem gondolom. Ez akkor kell, ha nincs kellő önismereted! Viszont ez azért hamis, mert mi van, ha a körülötted lévők, nem is értik, mi van benned, ezért nem is jeleznek vissza, és ezért teljesen rossznak hiszed magad, miközben egy értékes ember vagy? Ezért nem lehet alapozni idegen emberek véleményére. Ezért a legfontosabb az önismeret, magunk mély megismerése.

Én nekem volt egy súlyos betegségem fiatal koromban, aminek hatására nagyon visszahúzódó, zárkózott lettem. Körülöttem mindenki hangosabb volt, tipikus nagyszájú tizenévesek, akik sokszor lenéztek stb.

Ha én nem nézek magamba, és nem ismerem meg magamat, akkor ma is olyan depressziós lennék, mint régen, csak azért, mert a körülöttem lévők soha egy jó szót nem szóltak hozzám, nem voltak barátaim stb. De nem ezt tettem, megkerestem magamban objektíve a jó tulajdonságokat, és rájöttem, hogy én is vagyok olyan értékes mint ők!

Vannak objektíve jó tulajdonságok, amik vagy sok munkával ért el az ember, vagy ha kibontakoztathatók, akkor alkotóak, örömet okoznak stb. Ezek a jó tulajdonságok. (Kreativitás, együttérzés, érzékenység, valamilyen területen elért eredmény, a fejlődésre, tanulásra való hajlandóság, a közjóért való gondolkodás stb.)

Ha megnézed, rengeteg ember van, aki mégcsak minimálisan jót se tesz soha senkivel, átgázol másokon, és mégis marha önérzetes. Akkor az az ember, akiben legalább picivel több jó tulajdonság van, miért ne tisztelhetné magát?

Az önérzet azért kell, hogy egyáltalán túlélj ebben a világban, mert ha neked nincs magad irányában, senkit nem fog érdekelni, senki nem fog téged meggyőzni, senki nem fog téged pátyolgatni. Magyarul vagy megkeresed magadban, és egyenrangú félfé válsz, vagy feleslegesen lenézed magad, hátráltatod magad, és senkit nem fog érdekelni.