Nők akiknek "férfi barátaik" vannak, azoknak "mi bajuk van"?

Na akkor én tuti nem vagyok normális mert szinte csak fiú barátaim vannak :D

Kérdező,te egy idióta vagy.

Barataim 90%a no, 10%a férfi.

Születésünk ota ismerjük egymast a legtobb sraccal.

"Latom a tobbseg olyan szuperno, aki noiesen nez ki, de nem erdeklik az alantas noi dolgok mint a smink meg a vasarlas."

Férfiként mondom, nem azt állította egyik hozzászóló sem, hogy ezek alantas dolgok lennének, hanem azt, hogy egy csomó nőt kb ennyi minden érdekel. Ha te nem vagy ilyen nő, ne vedd magadra.

Ez a tipikus "pick-me girl" akinek a rejtett nőutálata úgy nyilvánul meg, hogy "én nem tudok lányokkal barátkozni, annyit tudnak drámázni, a fiúkkal jobban kijövök sokkal jobb pasikkal barátkozni, én amúgy se tudok lányos témákról beszélni"

1: nyilván, könnyebb pasikkal barátkozni, ha azok meg akarnak dugni és mindenre bólogatnak és kedvesen szólnak

2: dráma... hát nem tudom, láttál-e már pasit, miközben veszít a kedvenc csapata, de szerintem az felülmúlik minden női drámát.

Alapvetően nem az a baj, ha valaki könnyebben megtalálja a közös hangot a fiúkkal, vagy vannak fiú barátai, nekem is voltak olyan időszakok az életemben, mikor volt fiús baráti társaságom, ahol rajtam kívül csak 1-2 másik lány volt, nekem azzal van a bajom, akik pocskondiázzák a lányokat és a női barátságokat, hogy ezzel kapjanak jó pontot a pasiktól, hogy ő "nem olyan, mint a többi lány" pftt...

A mély, őszinte női barátságoknál a világon nincs is jobb.

Sunshinedoll, valid pont, láttam én is ilyet. Nem tartja be a szabályokat, ráhajt a barátnője pasijára, kibeszéli a barátnőit, stb. Aztán a pasiknál illegeti magát, mondván kiutálták, és játssza a különlegest, aki azért nem tud beilleszkedni, mert jobb.

Ezzel együtt szerintem áll a felvetés, hogy nehezebb nőként barátnői kapcsolatot ápolni, mint férfiként. A feleségemen látom, hogy mekkora igénye lenne a barátnőivel lógni, de nem tudja őket rávenni semmire, ha meg együtt lógnak, akkor állandóan problémáznak valamin. A haverjaimmal meg hajnalig tud beszélgetni, ha hívjuk őket, jönnek, segítenek.

Mindenesetre tetszett az írásod.

"hát nem tudom, láttál-e már pasit, miközben veszít a kedvenc csapata"

:D Mondanám, hogy nagy hülyeséget mondtál, de hazugság lenne.

:D

Nekem is voltak gyökér barátnőim nyilván, de nagyon jó, mély barátságaim is lányokkal. Fiúkkal is sokat barátkoztam egy időben, viszont egy idő után valahogy mindig úgy éreztem magam, hogy csak arra várnak, hogy átkattanjon bennem valami és szabad utat adjak nekik, hogy randizhassunk, így a többségét szépen lassan le is építettem.

Nem tudom, könnyebb-e nőnek vagy férfinek barátkozni, szerintem alapvetően személyiség kérdése is. Nálunk pl. én sokkal introvertáltabb és nehezebben barátkozós vagyok, mint a párom.

Számomra az a furcsa, hogy ha én találkozok a barátnőimmel, mi végigdumáljuk az estét. A párom, ha átmegy a haverjaihoz, akkor videójátékoznak, kártyáznak, zenélgetnek, meccset néznek, de alig beszélgetnek értelmeset (vagyis ami így SZERINTEM érdemi téma, legalábbis), azt is tőlem tudta meg, hogy az egyik barátja eljegyezte a kedvesét, mert hát nem jött fel a kártyaparti közben ????

"azt is tőlem tudta meg, hogy az egyik barátja eljegyezte a kedvesét, mert hát nem jött fel a kártyaparti közben ????"

Jaja, ezt adom. Rendszeres, hogy összetalálkozom egy barátommal, akivel mondjuk hónapok óta nem volt módom, beszélgetünk úgy 5 óra hosszat. Hazamegyek, a feleségem megkérdezi, mi újság a Petivel, és nem tudok válaszolni.

Egyúttal nem azért nem tudok, mert nem értelmes dolgokról beszéltünk. Én azt szeretem, amikor nagyon összehangolódunk, és a beszélgetésnek van egy áramlása, ilyenkor megélem az embert velem szemben. Bár lehet, nem tudom meg, hogy munkahelyet váltott, de azt el tudom mondani, hogy a testbeszéde alapján jó formában van e.

A feleségem ezzel szemben rendes vallatóba hajlik ilyenkor. Szabályos státuszjelentések zajlanak ilyenkor :D. Engem valahogy ez kevésbé motivál, inkább a közösen megélt flow élmény.