Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nők akiknek "férfi barátaik" vannak, azoknak "mi bajuk van"?
Eleve azért mert a férfiak is furák akik ilyen "barátságba" belemennek.
Nem a női-férfi barátság furcsa hanem ez a nagyon furcsa fajtája, ami ilyen nagyon "intim", hogy nem társaságban találkoznak hanem mint két "barátnő" lelkiznek meg ilyesmi miközben nem szexelnek vagy járnak egymással.
És az is fura hogy egy nőnek nincs igénye női társaságra.





Én pedig amondó vagyok nőként, hogy pont a nők az alkalmasabbak arra, hogy mély barátságot alakítsak ki velük. Sokkal empatikusabbak, és az embert látják bennem, ellentétben a férfiakkal, akiknek vagy bejövök, és akkor ki sem látnak a kangörcs mögül, vagy nem, akkor pedig annyi vagyok nekik, mintha nem léteznék.
Kíváncsi vagyok, egy ilyen válaszra hány piros kéz érkezik majd az előttem felpontozott "a nők rosszak, a férfiak jók" típusú női válaszok után.















Én sosem jöttem ki a lányokkal/nőkkel, viszont van egy nővérem, akivel nagyon szoros kapcsolatban vagyok, így azért mégiscsak van egy nőnemű az életemben, aki barát is egyben.
46 múltam, kettő nagyon közeli, jóban-rosszban férfi barátom van, egyikükkel már oviba is együtt jártunk (aztán a gimi végéig egy osztályba), egyetem/főiskola alatt együtt is laktunk albérletben, vele és a másik barátommal, aki két emelettel alánk költözött anno a panelba, mikoir 11 voltam és szintén az osztályunkba iratták. Kábé fél év alatt lettünk jóban.
Sokan furcsállták, de sosem érdekelet. Egyikük egyedülálló, agglegény a mai napig, vannak néha kapcsolatai, de szeret egyedül élni, valószínűleg tartósan sosem lesz senki mellette, másikuk elvált, van egy tini lánya, de náluk sem volt sosem gond ebből, jóban voltam a feleségével is, békében is váltak, beszélünk még mindig, bár ritkábban.
Tini krormban mindent ami klasszik lányos dolog, meg tudtam beszélni a tesómmal, de többre sosem voolt szükésgem.
Nem vagyok férfias egyáltalán külsőre, de rengeteg női dolog egyszerűen nem érdekel. nem vagyok lelkizős alkat, apletykától kiborulok, gyűlölök vásárolni és instant agyvérzést kapnék, ha be kellene ülnöm egy "cukiba" női dolgokról pletyizni, nem sminkelek, nem érdekel női dolgok 90 százaléka, életemben nem láttam egyetlen romantikus filmet sem és tzudoim, hogx a nők nem ebből állnak, sokkal komplexebbek, de akkor sem tudok velük egy húron pendülni. Ezek 30/40 év +-os barátságok, nyilván nem volt ugyanaz oviban, vagy kisikolásként, de én lányvbúcsún is velül voltam vonattal sörtúrán Prágában és a párkapcsolati válságaimat is velük vészeletem át, mikor még voltak ilyenek anno, egyikük az esküvői tanúm volt és a 2 fiamnak ők ketten a keresztapjai, keresztanyjuk a férjem "oldaláról" van, egyikük ezer éves női jóbarátja, igen neki is az egyik legközelebbi barátja nő.
Nem értem mi gond lenne bármelyikkel is.
Sosem akart egyikük sem megd*gni és nem is szeretett belém, vagy akjart valaha többet, gyakorlatilag testvér státuszban vagyunk egymásnak.
Teljesen rendben van, bármilyen nemű barátai is vannak akárkinek, nem cvagyubnk egyformák. Nővéremnek is ezer éves barátságai vannak, mindhármójuk nő és semmi gondot nem látok abban, hogy nekem történetesen férfiak, ha a karatkeremehez, jellememhez ők passzolnak, velük lettem nyilván elválaszthatatlan jóbarát, ennyi az egész.
A munkahelyeimen sem lettem közelebbi kapcsolatba a női kollegákkal, mondjuk nincs/nem is volt sok belőlük, mert milyen meglepő, a hivatásom sem klasszik női pálya, nyilván nem véletlen, építőmérnöknek tanultam anno a BME-n.
Nem mondanád meg rólam amúgy, ha civilben látsz és nem munka közben, nincsen a külsőmön még smink nélkül sem semmi férfias (a derékig érő hajammal pláne), ahogy a viselkedésemben sem.
Remélem kelégítő a válaszom, teljesen egyéni ki kivel tud szoros, mély barátságot kialakítani, sok sok millió ember, különböző preferenciákkal és így van ez jól, miért kellene mindenkinek egyformának lenni, bár tény és való, hogy az azonos neműek vbarátsága a gyakoribb, a másik sem ritka, mint a fehér holló.





Én általában mindenkivel elvagyok, de valahogy férfiakkal jobban meg értetem magam. 2 barátnőm van és 4 férfi barátom, sose gondoltunk egymásra úgy, ezek 10en pár éves barátságok.
A nők általában furják egymást és kétszinűbbek sztm.
N29





Van legjobb csaj barátnőm és van legjobb pasi barátom. Mindkettővel hosszú évek óta tart a barátságunk, és mindkettő eléggé furcsa kezdetű. A csaj barátnőm jóval fiatalabb (én már nem csaj-korú vagyok), a pasi barátom pedig munkahelyi kapcsolatból (nem egy munkahely, csak munkakapcsolat)lett barátság.Az az érdekes,hogy mindkettővel nagyon bizalmas a viszonyom,mégis másképp" beszélem meg Velük a velem történteket. Pl. akár intim kérdéseket is. De ez a két barátságom tökéletes, ugyanis így két -őszinte- szemszögből kapok segítséget. A pasik mindig egyszerűbben/tényként látják a helyzeteket, a nők pedig kicsit érzelemközpontúbban.
Én hiszek a férfi-nő barátságban, 20 év bizonyítja.





Én kicsikémt is mindig fiúkkal barátkoztam. Már akkor nem volt rá semmi szükségem, hogy versengjünk egymással, mert hogy a nagy barátnők mindig azt csinálták. Volt egy TV műsor, amit egyedül én nem néztem, mert ki nem állhattam. Folyton az volt a téma, hogy ,,Nekem ilyen Violettás cipőm van! Nekem meg olyan Violettás tolltartóm!" Nekem meg semmim nem volt, mert rühelltem.
Ezért kiközösítettek, de nem is baj, ilyen társaságba nem akartam amúgy se tartózkodni. Szóval a fiúkhoz fordultam. És ez a mai napig így van. Sajnos sokszor nem értik ők sem, és bepróbálkoznak..





Férfi vagyok, de remélem, nem gond, ha válaszolok: tökéletesen megértem az ellenkező nemű barátságokat mindkét oldalról és semmi furcsát nem találok benne.
A nők elég nagy részének alapvetően fura a viszonya a barátsághoz. Egyrészt nem nagyon szeretnek érte áldozni. Felhívni telefonon oké, "beülni egy cukiba", ahogy írták előttem, az is, de ennél többet tenni már nem biztos, hogy belefér. A fickók általában nem ilyenek, ha szólítja őket a barátság, akkor mennek és kész.
Másrészt nagy akna az állandó sértődés és játszmázás. Elég egy kritikus megjegyzés, egy nyűgösebb nap, egy félreérthető fogalmazás, és ott a sértődés. Ha meg már ott a baj, megbeszélés helyett válaszcsapás indul. A feleségem panaszkodott múltkor az egyik nőismerősére, hogy amikor ott van nála, a csaj látványosan hűvös és ignoráns. Meggyőződésem, hogy valami baja van a nőnek, de nem mondja, csak érezteti. A feleségem erre mit csinál? Ugyanezt: "akkor én sem keresem". Válaszcsapásra válasz a válaszcsapás.
A legszebb, hogy pont emiatt minden mondat mögött eleve hátsó szándékot, manipulációt sejtenek. Ha elmegyek egy barátnőmhöz, aki éppen szótlan, akkor fel sem merül, hogy szar napja van, biztosan velem akar éreztetni valamit. I
Vannak még egyéb, a női barátságokat "megfűszerező" dolgok. Ilyen a kisebb dolgokban való rugalmatlanságok, mint amikor a házibuliban nagyon vigyázni kell a rendre, vagy a lánybúcsúban nem megyek be egy helyre, mert nem tetszik a zene. Ilyen a kisajátítás: időnként látom lány társaságokban, hogy ketten még tök jól megvannak, de hárman lógva már valaki kisebb figyelmet kap, ő pedig megsértődik.
lyen aknamezőn sétálva nehéz bizalmat kiépíteni, de az első pontból kiindulva általában nem is nagy a motiváció. Amikor egy nőnek vizont nagyobb az igénye a barátságra, akkor felüdülés lehet beülni a fickók közé, akikre lehet számítani, és azt mondják, amit gondolnak. Szeretnek nagyvonalúnak tűnni, és leszarni az apróságokat. Nem elhanyagolható, hogy az azonos neművel való rivalizálás is kimarad a képből.
Egyúttal fordítva sem rossz dolog a lány barát. A férfi barátságok achillesz-ina többnyira a megnyílás és a beszéd az érzelmi dolgokról. Ha egy pasi beszélgetni akar valamilyen lelki problémájáról, azzal jó eséllyel baromi kínos helyzetet teremt a haverjai között. Egy lányra ilyenkor mindig lehet számítani, aki meghallgat, veled sír, és még férfiasnak is tart, amiért sebezhető vagy.
Én a vegyes társaságokat szeretem. A férfiak egyenességet és lazaságot visznek a társaságba, a nők gyengédséget és igényességet.










Nő vagyok, a legjobb barátnőim 30 éve a barátnőim. De vannak "második" legjobb barátnőim is, ők "csak" 18 éve, egyetem óta.
Férfiak között én ilyen hosszú távú, mély barátságot nem láttam még, haverságot esetleg. Vicces, hogy olyan férfiak hangoztatják a környezetemben ezeket, hogy nincs női barátság stb akik maguk sem rendelkeznek ilyen jellegű nagyon mély barátságokkal.
Én férfiakkal nem tudok barátkozni,mert őket addig érdekelem csak, amíg benne van a pakliban, hogy dugni fogunk. Ha nincs benne, mindig felszívódnak. Ettől függetlenül tudom, hogy vannak nők akiknek vannak férfi barátai és nekik ez teljesen jól működik. Nem hiszem, hogy baj van velük.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!