Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Egyedül is lehet boldog az ember?
Huszonéves nő vagyok, aki fiatalabb korában rengeteget gyötrődött a külseje miatt. Szerencsére mára megtanultam elfogadni magamat, önbizalmat építettem, és szép lassan feldolgoztam, hogy nem kellek senkinek. Szerettem volna családot, gyerekeket, ami vélhetően nem fog összejönni. Arról nem is beszélve, hogy ha lenne rá lehetőség, akkor sem szívesen örökíteném át a szerencsétlen génjeimet.
Szerintetek lehet boldog valaki így is, hogy nem tudatosan választja az egyedüllétet, vagy valami mindig hiányozni fog az életemből?
Ha nem vagy túlsúlyos, garantált, hogy találsz normális társat. Máskülönben is, de jóval nehezebben (sokan csak szexet akarnak majd).
Nem egyedüllétre kell készülni, hanem azon gondolkozni milyen módon hozhatod ki magadból a maximumot (külsőleg és belsőleg), illetve amit ismét lehet, nagy társaságba járni, barátkozni sok emberrel.
"Egyedül is lehet boldog az ember?"
Ha normális az önértékelése (= nem kívülről, azaz másoktól várja a megerősítést, visszaigazolást, hogy ő ér valamit, hanem ez magától értetődően természetes és igaz számára), akkor igen, teljes mértékben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!