Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan tud az ember egyedül is boldog lenni?
Néhány hónapja élek teljesen egyedül. alig több mint fél éve vagyok összesen ebben a kisvárosban.
A párommal költöztem ide, ám időközben a kapcsolatnak vége szakadt.
Üresek a napjaim, bár sokat járok edzeni, futni, néha be-be ülök egy italra valahova. Ismerkedek neten is, tehát nem zárkózom be, ám mégis elképesztően egyedül érzem magam.
sokan mondják hogy az ember nem lehet addig boldog, amíg magában nem tesz rendet.
Ám én úgy érzem erre képtelen vagyok. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy egyedül valaha is tudok teljes életet élni. Nincsenek barátaim, sem ismerőseim, munkatársaimmal is inkább távolságtartó a viszony.
Külsőre ha bárki rám néz azonban ebből semmit sem lát, és mikor megnyílok mégis valakinek, értetlenül állnak a helyzet előtt, hogy hát ők ezt elképzelni sem tudták volna rólam, hogy bármi gondom is lenne.
Szégyen vagy sem, párszor az öngyilkosság gondolatával is eljátszottam. Tudom hogy sokak élete sokkal rosszabb az enyémnél. De mivel vallásos vagyok, ezért amíg Isten nem szólít magához, addig én nem tehetem meg hogy kioltom az életemet.
Eddig úgy imádkoztam Istenhez, hogy segítsen túllendülnöm ebből, segítsen felállni.
A minap vettem észre, hogy már nem ezért imádkozom, hanem azért, hogy szólítson magához.
válasza:Mondhatnám hogy keress új kihívásokat az életben, új hobbit, barátokat stb.
De egy idő után újra előjön ez az érzés.
Vagy ha kizárod ezeket a gondolatokat a fejedből. Tudom sokszor nehéz. Főleg ha mindig egyedül vagy. De egyébként is mindenki máshogy éli ezt meg így konkrét tanácsot adni nehéz...
Igazából ez olyan hogy csak az szüntetné meg a problémát ha találnál valakit. Hazudni felesleges hogy majd ha x dolgot csinálsz jobb lesz. Mert nem lesz.
Társas lények vagyunk ez van belénk kódolva.
válasza: válasza:A netes ismerkedés egyébként hogy megy? Vannak benne azért sikerek? Randizni szoktál azért?
Nagyon ismerős a helyzeted, lassan 1 éve vagyok egyedül. Persze az összes baromságot próbálom fenntartani: Barátok, testedzés, hobbi, különféle kisebb-nagyobb elfoglaltságok, munkák stb.
Tudod mit, ezek egy kicsit sem tesznek boldogabbá!!!
Esetleg pár órára elvonják a figyelmemet. De nem, nem tudok egyedül boldog lenni. Sokaknak megy, nekem nem!
Biztos rám lehet sütni a jelzőt hogy társfüggő vagyok. De a fenébe is, az ember nem társasági lény???
Este egyedül fekszem, nincs ki hozzámbújjon, akivel meg lehet élni minden jót (és rosszat is).
Talán akkor éreztem magam kicsit jobban amikor elkezdtem társkeresőzni, beszélgetni csak úgy kötetlenül...
Mi lenne ha erre egy kicsit jobban fókuszálnál, megismerkedhetnél értékes értelmes emberekkel is, ami adna önbizalmat, értelmet...
a társkereső is sokszor csak rombol, mert alig írnak vissza.
de van kivétel, és volt jó pár randim is már onnan.
Barátság, vagy kötetlen dolog azonban talán egyetlen esetben alakult ki, de ez bonyolult.
bár nem ítélek el elsőre semmit, nem érzem hogy a hitgyülekezetben jobban érezném magam.
válasza:Milyen vallású vagy, és mennyi idős? Az én tizenöt ezres kisvárosomban van ifi a katolikusoknál, reformátusoknál, evangélikusoknál, baptistáknál és pünkösdistáknál is. Én az evangélikus tagja voltam évekig, nekem sokat tett az életemhez és jó kis társaság gyűlt össze ott mindig is. A reformátusoknál és baptistáknál is ismerek embereket akik ifi által jöttek össze. Szerintem egy próbát megér :)
Btw, nekem egyedüllétemben boldogságot hozott a hobbim, ami folyton szülte az elismeréseket és éreztem is, hogy igen, ebben én jó vagyok. Nyilván volt hiányérzetem emellett is, de nem voltam boldogtalan.
válasza:Érdekes dolgokat írtok, mert én például őszintén nem értem azokat, akik csak párkapcsolatban képesek boldogok lenni.
Saját példa: egy lelkileg teljesen kimerítő, rossz kapcsolat után 4 évig voltam egyedül és fantasztikus 4 év volt. Rengeteg önismeretet tanultam ezalatt, építettem a karrierem, ápoltam a baráti kapcsolataim, éltem a hobbijaimnak.. Voltak persze dolgok, amik néha hiányoztak (intimitás, szex), de nem okozott egyik se akkora hiányérzetet, ami elnyomta volna azt a rengeteg jó és építő élményt, ami ebben az időszakban ért. Ezalatt én meg se próbáltam ismerkedni, egyáltalán nem vágytam párkapcsolatra, a társas igényekre, programokra, lelkifröccsökre pedig ott voltak a barátaim. Szerintem ne add fel a keresést, ha ennyire nem tudsz meglenni egyedül, de ne is görcsölj rá ennyire, inkább próbálj valamilyen közösségbe kerülni, barátokat szerezni, máris jelentősen javul majd a közérzeted.
válasza: válasza:Nem vagyok hívő, szóval nem tudok azonosulni a szemszögeddel. Viszont sokat voltam egyedül, már kiskoromtól fogva megszoktam, hogy a szüleim nincsenek otthon, testvérem meg sajnos nem született. Szerintem ez a tapasztalat nagyban segíti, hogy el tudom viselni az egyedüllétet, talán berendezkedett rá az agyam.
Eleve ritkán találkozom olyan emberrel, akit megszeretek, eddig mindig úgy alakult, hogy rajtunk kívül álló ok miatt nem jött össze a párkapcsolat.
Sétálni, sportolni, utazni szeretek, meg kultúrprogramokon részt venni is, bár egyre kevésbé, mert egyedül nem olyan jó, a barátaim pedig külföldre költöztek vagy a párjukkal vannak nagyrészt. Amúgy rajtam sem látszik, hogy a magány bánt, persze ennek megvan az a hátránya, hogy ismerkedni sem akarnak, mert az élethez való hozzáállásomból nem olyan ember jön le, aki magányos lenne. Meg nem is szeretem kiteregetni a gondolataim, úgy vagyok vele, hogy ez támadási felületet ad: voltak, akik visszaéltek ezzel.
Azzal szoktam feldobni magam, hogy két pohárba töltök innivalót és két süteményt veszek, majd úgy csinálok, mintha a párommal fogyasztanám el. Az ágyban két takaró van, a másikat magamhoz ölelem, olyan méretűre gyűrve, mint kb. az, akit reménytelenül szeretek, ha ilyen ember nincs, akkor csak úgy "formára gyúrás" nélkül ölelem a paplant.
Tartottam, tartok állatot, jó, mikor matat a lakásban. Zene, rádió is sokat segít, vagy a napi tennivalók közben énekelek. Igyekszem minél kevesebb időt otthon tölteni egyedül, sokat sétálni a városban vagy a természetben, rácsodálkozva az épületekre, mintha turista volnék. Dolgozom. Ez is segíti, hogy ne szigetelődjek el, és amúgy is látható, hogy messze nincs az emberek 100 %-a párkapcsolatban.
Persze sokszor elkeseredem, főleg arra gondolva, hogy vajon hány évtized fog így eltelni, de úgy vagyok vele, talán bírom, ha eddig bírtam.
Neked is kitartást! Az öngyilkosságtól pedig a hit mellett térítsen el az, hogy ha másnak nem vagy fontos, még lényegesebb, hogy önmagad számára az légy.
ez a takarós dolog nálam is megvan.
valahogy azonban pont az utolsó mondatod nincs meg, hogy önmagamat kell szeressem..sokkal inkább ostorzom, hogy még erre sem vagyok képes, hogy kapcsolatot alakítsak ki.
a csapból is az folyik, hogy először magaddal békülj ki, utána lesz kapcsolatod is.
igen ám, de mi van, ha a kettő összefügg és magammal csak akkor tudok kibékülni, ha lesz kapcsolatom?!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!