Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan tud az ember egyedül is boldog lenni?
Néhány hónapja élek teljesen egyedül. alig több mint fél éve vagyok összesen ebben a kisvárosban.
A párommal költöztem ide, ám időközben a kapcsolatnak vége szakadt.
Üresek a napjaim, bár sokat járok edzeni, futni, néha be-be ülök egy italra valahova. Ismerkedek neten is, tehát nem zárkózom be, ám mégis elképesztően egyedül érzem magam.
sokan mondják hogy az ember nem lehet addig boldog, amíg magában nem tesz rendet.
Ám én úgy érzem erre képtelen vagyok. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy egyedül valaha is tudok teljes életet élni. Nincsenek barátaim, sem ismerőseim, munkatársaimmal is inkább távolságtartó a viszony.
Külsőre ha bárki rám néz azonban ebből semmit sem lát, és mikor megnyílok mégis valakinek, értetlenül állnak a helyzet előtt, hogy hát ők ezt elképzelni sem tudták volna rólam, hogy bármi gondom is lenne.
Szégyen vagy sem, párszor az öngyilkosság gondolatával is eljátszottam. Tudom hogy sokak élete sokkal rosszabb az enyémnél. De mivel vallásos vagyok, ezért amíg Isten nem szólít magához, addig én nem tehetem meg hogy kioltom az életemet.
Eddig úgy imádkoztam Istenhez, hogy segítsen túllendülnöm ebből, segítsen felállni.
A minap vettem észre, hogy már nem ezért imádkozom, hanem azért, hogy szólítson magához.
válasza:Látod nekem is pont ez a bajom.
Akkor tudom magam adni, igazán önmagam lenni, rendben lenni magammal, ha van egy társam. Akkor úgy minden rendben van, megjön a humorérzékem, könnyebben jönnek a nagy célok, amikért elindulhatok, úgy simábban megy minden.
Tudom.. ezt hívják társfüggőségnek, próbálok is kigyógyulni belőle, de ez nem úgy megy hogy gondolok egyet és mostantól nem leszek az.
Meg kéne találni az utat...
válasza:Szerintem ez a kibékülős dolog nem igaz. Sok ember "nincs kibékülve" magával, mégis van kapcsolata, pl. mert találkozott valakivel, akinek ő pont így kellett, és az a valaki küzdött érte.
Hogy kivel találkozunk, annak véleményem szerint semmi köze ahhoz, éppen vágyunk-e kapcsolatra, szeretjük-e magunkat, hol tartunk az önismeretben. Vagy összefutsz vele és a körülmények együtt állnak egy kapcsolat elkezdéséhez, vagy nem. Megnézhetsz kettőszáz filmet egyedül a moziban, megihatsz nyolcvanöt kávét egyedül a kávézóban, beutazhatod a világot egyedül San Franciscótól Kiskunhalasig, eljárhatsz salsa-/kutyanevelő-/svéd-/ájurvédikus csakratisztítás-tanfolyamra: úgyis azon múlik, hogy a társ épp feltűnik ott, vagy nem.
A kapcsolatnál ráadásul bejátszhatnak olyan körülmények, amelyekről egyik fél sem tehet, és hiába voltál a legjobb szándékkal, legőszintébb érzelmekkel jelen, nem lesz belőle semmi. Hívők, ezoterikusok jöhetnek azzal, hogy "magad teremted meg, amit elérsz", ez be is jöhet egy nyelv megtanulása, egy nagytakarítás, egy étel megfőzése tárgyában (azaz ami tőled mint egyéntől függ), de társas kapcsolatokra úgy vélem, nem igaz.
Egyetértek azzal, hogy a nagy célok kitűzése igényli a társ jelenlétét. De lehet élni nagy célok nélkül is, ilyen célnak magát az életet (rosszabb hangulatú napokon a túlélést) tekintve, a lehetőségek korlátozottságát tudomásul véve és a meglevőkben való örömkeresés képességének fejlesztésével.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!