Lehet egy magának való ember teljes mértékben boldog ha egyedül marad élete végéig?

Még nem éltem teljesen egyedül amúgy, még szüleimmel élek de pár év múlva költözöm. Viszont tulajdonképpen olyan mintha egyedül élnék egy teljes emelet az enyém, és jó ha 5 percet beszélünk egy nap.

Nem döntöttem el még hogy vidékre kertes ház, vagy belvárosba egy kisebb lakás.

Jelenleg inkább egy kertes ház vonz kifejezetten vidéken mert lehet tovább viszem családi vállalkozás és akkor vidékre vagyok kötve, és az időm nagyrészét elvinné egyedül de nekem megfelel mert jól meglehet élni és magamnak dolgozom.

Egyúttal vonzó a belvárosi dolog, de akkor nincs akkora kereset lehetőségem átlagos alkalmazottként, meg gondolom elég unalmas lenne a napi munka után a lakásban, pénzt elverni meg nem szeretem. Kell hogy lekössem magam vmivel mert különben az unalom megöl, amig 20on éves voltam egész a végéig elég volt számítógép már unom, inkább pénz keresésre koncentrálok az mindig jól esik ha gyarapszom

Aki csalódott de kell a p.. vagy azt mondja nem tud kapcsolatban lenni de nagyon sajnálkozik mert nincs az egyértelmű hogy nem tud egyedül boldog lenni.

Ezekre meg egyszerü a megoldás kezdjen el ismerkedni interneten, aztán vége a virusnak élőben is megteheti, ennél egyszerübb a világon nincs.

Én most magamra kérdezem , én mint egyedülálló aki egyedül is teljesnek érzem magam és egyenlőre nagyon is megfelel, tehát se testi se lelki értelmben nincs szükségem másra mert megoldom. Akkor nekem ennek ellenére is meg fog változni gondolkozásom, vagy ez csak ember és kapcsolatfüggők mondása hogy kell egy társ kell vki stb?