Lehet egy magának való ember teljes mértékben boldog ha egyedül marad élete végéig?
Én így érzem jól magam de a rokonok szülök mindig elmondják most még lehet jól érzem magam egyedül amig fiatal(30+) vagyok de 40-50 körül főleg utána már sajnálni fogom hogy egyedül maradtam fiatalon és nem kerestem társat.
Mi a véleményetek erről?
Szerintem lehetséges, hogy azt érzi, hogy boldog az élete és hogy jól megvan egyedül, de valószínűleg csak azért mondja ezt mert soha sem volt boldog, normális kapcsolata.
Hiszen azokra nem érvényesek azok a sztereotípiák, amiket bemesélnek önmaguknak hogy minden kapcsolatban megvannak és emiatt nekik "jobb" egyedül.
Szóval ez picit szomorú, hogy nem is tudják miről maradnak le.
Én keresek egy társat de nem találok, elég nehéz
20/f
Tényleg nem akarok.
Hiszen végtelen lehetőségem lenne az életben próbálkozni( mármint manapság milyen mentség lehet internet stb mellett), szerintem ha valaki nagyon akar valamit akkor tesz érte, de ez bennem fel sem merül és nem siránkozom hogy jaj miért nincs, meg milyen rossz nekem stb.
Amit akarok az hogy több pénzem legyen, és jól keressek, és persze nyugalmat, imádom amikor csendben vagyok és egész nap szabadon senki nem szól bele mit hogy csinálok, nem kell elviselnem senkit, ezért várom már hogy egyedül éljek teljesen, szüleim zavarnak de részben viszont kényelem is van szóval egyenlőre inkább ez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!