Lányok titeket hányszor szólítottak már le fiúk az utcán ismerkedés céljából?

1

Kb 15 éves voltam, valami random idegen elkezdett követni az utcán, aztán elém állt és nem engedett az utamra. Végülis sikerült elküldenem, de nagyon ijesztő volt, agresszívan viselkedett.

Soha többet, köszönöm.

Nagyon sokszor, ebből a többség vagy külföldi volt vagy részeg (vagy ezek kombinációja). Sokszor előfordult az utcán sietősen gyaloglás közben, dohányzás közben, buszon etc. Általános leszólítós indok volt az útbaigazítás vagy cigi kérése, innen tértek át arra, hogy ismerkedni akarnak.

Egyikből se lett semmi, mert általában vagy nagyon siettem (és ez rohadt idegesítő, amikor LÁTVÁNYOSAN rohanok valahova, késésben vagyoj, erre így szabályosan bevágódik elém egy random idegen, hogy menjek már el vele kávézni), vagy nagyob creepy nyomulós pasik voltak creepy szövegekkel. Egyszer-kétszer megadtam a facebookonat, és utána néha rámírtak, de azokból se lett randi.

Egyébként engem is sokszor részegen követtek hazáig meg zaklattak, majdnem megerőszakoltak, úgyhogy már igyekszem a szemkontaktust se felvenni senkivel az utcán, ha meg hozzám szólnak, rövidre zárom, és elhúzom a csíkot.

Régebben előfordult párszor, de már jópár éve nem, hál istennek, gondolom mert olyan kedves arcom van.

Amúgy valami szetmisére akart elhívni a srác, ahol ministrált. Meg kaptam tőle egy karkötőt, az aranyos volt, hordtam is párszor. Csak a misére már nem mentem el :D

Nagyon sokszor. Többségében külföldiek, de azért magyarok is.

Volt köztük jó pasi is, és nagyon creepy alakok is, sőt, olyan is volt, aki magyarázatot akart a visszautasításra és elállta az utamat, mert nem fogta fel, hogy van párom.

Nyolcadikos koromban leszólított az a végzős fiú, akibe vagy fél éve szerelmes voltam távolról. Biztos "jól lepleztem", ha csak úgy megszólított egyszer egy délutánon az utcán, azzal együtt, hogy épp viszonzatlanul szerelmes volt egy évfolyamtársába. Esze ágában nem volt kihasználni az érzéseimet, pedig elég nyilvánvalóan olvadoztam tőle, és úgy néztem rá, mint az istenre. Valóban kiemelkedően intelligens, érzékeny srác volt, aki egyetlen ujjal sem ért hozzám, csak hónapokon át sétáltunk keresztbe - kasul a városon, és beszélgettünk.

Happy end nincs: 10+ évvel később újra találkoztunk. Megcsókolt egy alkalommal, de már nem éreztem barátságon kívül semmit. Elcseszte az életét, már nem tudtam rá felnézni (addigra már fizikailag sem).