Tényleg csak egy "sajnálom"-ot ért az egész?

Megismerkedtem itt egy lánnyal, akivel egy idő után átmentünk fb-ra. Jól elbeszélgettünk, egyszer kértem tőle, hogy beszélgessünk kamerán (láttam, hogy amikor fenn van, mindig világít neki a kis ikon), de hárított, hogy majd lehet róla szó, és amikor pedzettem a találkozás lehetőségét, nem reagált. Utána is még sokat írt, majd hirtelen kevesebbet és ritkábban. Tisztázni akartam vele a helyzetet, erre közölte, hogy alakulóban van egy kapcsolata, de barátok lehetünk. Mondtam, hogy én ebből nem kérek, és őszintén leírtam, hogy rosszul esett, hogy esélyem sem volt önmagam megmutatására, hogy a bókjaimat elfogadta, de sosem vágta a szemembe az esélytelenségemet, hogy amikor megkérdeztem, mikor van a szülinapja, nem árulta el (csak a hónapot, mintha valami borzasztó nagy titkot kérdeztem volna), és hogy ugyan mindig világít neki a kamera, de amikor én kértem, hogy így beszéljünk, akkor hárított. Annyi volt a válasza, hogy ő nem szeret kamerázni (naná, nyilván azért világít neki folyton a kis ikon), és hogy sajnálja, hogy így érzek. Tudom, hogy észre kellett volna vennem a jeleket, csak próbáltam türelmes lenni, és naiv voltam, mert reménykedtem, hogy hátha vele összejön valami. Ami leginkább bánt, az az, hogy egy "sajnálom"-mal elintézte a dolgot, nem is tudom, hogy mire gondolt, hogy ezek után ugyan mit kellene éreznem. Tudom, hogy én is hibáztam, de tényleg ilyen nehéz egy őszinte, tisztességes nőt találni? Nem tinik vagyunk már, meg is írtam neki, hogy nem szeretek felesleges tiszteletköröket lefutni, és nem szeretem a játszmázásokat. De ez végképp kiakasztott, hogy csak annyit kaptam, hogy "sajnálom, ha ezt érezted". Sosem volt szerencsém a nőkkel, ő legalább normálisnak tűnt elsőre, de megint csak megszívtam.