Mit gondolnátok egy olyan lányról akinek még nem volt kapcsolata 23 évesen?

Most már nem emlékszem, hogy 20 vagy 21 évesen vesztettem el a szüzességem, több hónapja jártam a "sráccal". Ő várt rám, ő udvarolt nekem, jaj még nem volt senkid, nahát. Megvárta (több hónapot), hogy megdughasson, majd pár hónap múlva megcsalt (bár lehet már közben is) s a lehető legcsúnyábban szakítottunk. Közben ő is a rendes srác arcát mutatta.

Ez volt az első párkapcsolati élményem, egész életemre meghatározta a viszonyomat a férfiakhoz és a kamu dumájukhoz, hogy a szűz lány mennyire értékes.

Akkor teljesen ködösen láttam ezt, két évtized távlatából kicsit másabbak a dolgok.

1-es ez durva volt, orvosnál voltál??!!

A kérdésre a válasz.... nincs korhoz kötve mikor kell elveszíteni, ha jön a megfelelő fiú és úgy gondolod, itt lesz az ideje. Ennyi.

Csúnya, beteg, bolond, bigottan vallásos.

Szerencsés esetben kocka, valamiben kiemelkedő képességekkel, és megleli abban amire vágyik, teljesen leköti az érdeklődését.

Ha nem érzi magát késznek egy kapcsolatra, miért kellene, hogy belemenjen? Csak az elvárásaitok miatt??

Nem lett kiírva, hogy miért nem volt kapcsolata eddig.

Lehet beteg volt, és emiatt kevesebb korabelivel volt alkalma találkozni.

Elszigetelt környezetben, idősebb szülőkkel élt, emiatt nem találkozott olyan korabelivel, akivel kapcsolata lehetett volna.

Neveltetés, vallásosság miatt nem??

Lelkileg nem volt elég érett egy ilyenfajta kapcsolathoz??

Azért mert valaki már 13 évesen pasizik,szexuális életet él, ne az legyen már a követendőnek vallott példa.

Én bár férfi vagyok, 25 évesen kezdtem az ipart. Mit gondolhattak rólam mások? Valószínűleg azt hogy lúzer vagyok, ezért sokáig így gondoltam magamra is, emiatt pedig az is lettem. Nulla önbizalommal, elhízással, naphosszat gép előtt tunyulással. 25 éves koromig így basztam el az időm, szebb szó nincs rá.

Aztán rájöttem ha jobb önértékelésem lett volna, ha nem mások véleményére adok vagy képzelem azt oda, hanem csak azzal foglalkozok ami/aki a boldogságomhoz kell, akkor nagyon más a helyzet. Volt egy jó morális kódexem, előzékeny de férfias személyiségem, egy biztos anyagi hátterem, szakmám, és szeretnék egyszer családot. Hovatovább talán jóképű is vagyok. Próbáltam ennek az értékét nézni és rájöttem ha lett volna bátorságom, sikeres lettem volna a szerelemben is. Bátorsághoz önbizalom kellett, önbizalomhoz pedig 25kg mínusz (100-ról), ezt kitartó munkával el is értem, onnantól meg ahány próbálkozásom volt, mind sikeres (ez egy egyéjszakást jelent ahol utóbb derült ki hogy a nőnek nem kell több, és 2 komoly kapcsolatot, a másodikat taposom).

Hogy mit gondolok rólad?

Ha az önbizalom hianyzik és szeretnél párt, akkor ott van benned minden hozzá ami kell. Akkor is ha nem hiszed. De... Nem, akkor is!

Ha nem találkoztál olyasvalakivel akivel kapcsolatot szeretnél (akár egy egyéjszakást, akár egy komolyat) akkor pedig ne éreztesd siettetve magad. Arra talán érdemes felkészülni hogy az első kapcsolat nem sokszor az utolsó is egyben. Én rengeteget sírtam, össze voltam törve amikor az első véget ért, ma még is boldog vagyok egy másikban. 2 év távlatából még mindig fáj, de ettől is vagyunk érzelmileg felnőttek, és mert próbáljuk elfogadni hogy örülni kell annak hogy megtörtént, nem örökké keseregni azon hogy véget ért. Az élet nem örök, az időnk véges. Jól kell kihasználnunk és ebbe bele tartozik az is hogy ne érezd elpazaroltnak mert nem vagy kapcsolatban, ha te nem akarsz abban lenni. Csak akkor ha igen, de nem teszel érte.