Felmentem hozzá, nagyon megbántam. Mit tegyek?

Komolyan olyan primitív emberek vannak. Az pasik fröcsögnek, hogy mekkora r*banc vagy. Bezzeg ők? Ők azok akiknek egy csomó egyéjszakása van/volt, és megcsalják a párjukat. Az tök okés? Ők sokkal undorítóbbak már bocsánat. Főleg viselkedésre.

Kérdező ne büntesd magadat ennyire. Nem vagyok se r*banc, se k*rva. Egy csomószor elutasítottad a férfit. Ez jó pont. Azért, mert szomorú és gyenge pillanatodban voltál, és elkövetted ezt, ettől még nem leszel rossz ember. Nem feküdtél vele. Rendben, hogy barátnője van a pasinak, de ott inkább a férfi az undorító. Mindannyian követünk el hibákat. Ettől még nem leszel rossz ember. Aki meg ilyen miatt, itél meg, az nézzen jól magába. Mert tuti, hogy ő sem szent.

31-es!

Ugyan okés, leszámítva a megcsalást.

A kérdező meg szerintem is csak hibázott, de elég ködös a története.

Csak fogadd el, hogy te is OLYAN lány vagy. A jövőben ne akard játszani az erkölcsös, tiszta nőt, hanem légy önmagad.

Nincs semmi baj a könnyűvérűséggel. Csak ezek után ne tegyél úgy, mintha te nem lennél az. Ne kéresd magad, ne várasd a pasikat - tehát ne várj el többet tőlük, mint amit ettől a pasitól kaptál.

Tessék szépen mondogatni magadban:

"Én is OLYAN nő vagyok."

Íme a tapasztalatlan naivitás és a szófogadó gyermeki bizalom idilli magaslata, ahonnan mind lepottyanunk.

Gyerekkorunk óta hallgatjuk, hogy sok fiú/férfi csak hazudja az érzelmeket vagy tetteti a törődést, miközben csak egy dugást akar, mégsem hisszük, hogy velünk megtörténik, amíg meg nem történik. Persze nem mindenkinek ilyen drasztikus az első szembesülés, lehet hogy csak visszahalljuk, hogyan beszél rólunk a hátunk mögött az, aki a szemünkbe úgy viselkedik, hogy már azt hittük, szeret.

"Nem, ő nem, őt ismerem, nem csak leszólított egy buliban, hogy szép a szemem. Őszinte beszélgetéseink voltak, sajnált, vigasztalt, velem örült, nevettünk, segített nekem, ezt nem tehette mind rideg számításból, ki csinál ilyet? Kapcsolódtunk, számítok neki, kedvel. Nem lehet, hogy ennyire semmibe vegyen, ez biztos tévedés, talán érzelmileg össze van zavarodva. Nem akarhat nekem ártani."

És de, kutyába sem vesz, és leszarja, hogy árt-e neked. Neki te nem "ő" vagy, hanem csak "az a kiscsaj", nem vagy senki.

Megbíztál benne, és hiába érezted, hogy nem stimmel a helyzet, dolgozott benned a jókislány-reflex, mikor elhitted, hogy csak beszélgetni mész, és mikor felszólításra levetted a ruhádat.

Mind pofára esünk azzal, hogy nem hallgatunk magunkra, mert bűntudatunk lenne, ha "ellenségesek", "bizalmatlanok" vagy "hálátlanok" lennénk azzal, aki "olyan kedves volt", és rábízzuk magunkat, mint egy gyerek, bízva abban, hogy "felelős, gondoskodó felnőttként" jó irányba vezet.

Annak örülj, hogy nem győzködött többet, hogy "jó lesz" és hagyd magad, mert még képes lettél volna belemenni a szexbe.

Tanulság: tanulj meg hallgatni magadra. Te legyél magadnak az első, és mindig azt kérdezd magadtól: "jól érzem magam ettől? Tetszik ez nekem? Akarom ezt?" Ha nem, akkor mondj nemet. Aki megsértődik, megsértődik. Tulajdonképpen a sértődés többnyire azt mutatja, hogy meg is érdemelte, mert tényleg egy szemét f.... Ha érdekelnéd, nem sértődne meg ezen.

El fog múlni a bűntudatod, az idő és a tapasztalat begyógyítja a sebeket.

Viszont bennem felmerül egy két kérdés.

-Te ezek után is tiszteled ezt a férfit, és felnézel rá?

-Továbbra is lekötelezettjének érzed magadat a múltban nyújtott segítségéért?

Mert ha ezekre igen a válaszod akkor nehezen fogysz a bűntudattól szabadulni.

Az írásodból ítélve "de konkrétan szexuális aktus nem történt (bár nem gondolnám, hogy ez most lényeges és sok mindenen változtat.)" nem sokon múlott hogy meddig mentek el.

Szerintem semmi rosszat nem tettél és szinte semmit nem csináltatok. Ez miatt nem kéne bűntudatodnak lennie. Az olyantól meg tényleg annyira messze vagy mint Makó-Jeruzsálemtől.

Milyen jó, hogy itt a sok gyűlöletet fröcsögő kretén, még soha, DE SOHA, semmi rosszat nem csinált. Már fenn is vannak a szenté avatásra váró listán, hiszen egész életüket alázatosan, becsületesen élték. Sosem hazudtam semmiben senkinek. Sosem sértettek meg senkit semmiben. Sosem vettek el olyasmit, ami nem hozzájuk tartozott. Sosem voltak irigyek. Sosem kívánták rosszat senkinek.

Oh tudom, most jön az, hogy az más, az nem ugyanaz. Hát nem más, barátocskáim! Max. a ti kis félresikerült értékrendetekben más. Vagy mindenben becsületes valaki, vagy egyszerűen nem becsületes. Senki sem tökéletes, kár itt verni magatokat, mert ezzel a stílussal megmutattátok, hogy milyen jó emberek vagytok, belerúgtok a földön fekvőbe. Minden elismerésem, így viselkedik egy "rendes" ember! Van mire*büszkének lenni", van miért szembe köpni magatokat.

Kérdező: Ami történt megtörtént. Sajnos nem lehet visszaforgatni az időd. Amit tehetsz: Soha a büdös életben nem beszélj vele többet, mostantól vedd levegőnek, zárd ki az életedből. Kezdj tiszta lappal, tartsd távol magad az ilyen emberektől és helyzetektől. A szégyen, amit érzel jó, ha nem éreznéd az lenne igazából a baj. Ne foglalkozz itt az emberek véleményével, mármint azokéval, akik csak gyűlöletet jött frecsegni, ítélkezni. Nem ismered őket, én sem akarom elképzelni, hogy milyen színes múltjuk van. Ezek an önmaguktól való undorodásukon próbálnák segíteni azzal, hogy téged próbálnak lehúzni. Nem ember az olyan, aki csak belerúg meg lehord mást, ahelyett hogy felsegítené. Tudod bátorság kell hozzá, aki ezeknek a gyáva kutyáknak nincsen.