Diplomás lányok,kellene nektek egy szakmunkás fiú?

Átok vagy áldás?

Auguste Rodin, a szobrász szintén diszlexiás volt.

A diszlexia nem betegség, hanem inkább a gondolkodás, az észlelés és a tanulás, tehát általában az információfeldolgozás egy más formája. Köszönhetően az eltérő gondolkodásmódnak a diszlexiások egy része az átlagnál intelligensebb, illetve egyes területeken sokkal tehetségesebb. Ezek az eltérések a diszlexia kezelése után is megmaradnak.

A diszlexiások nem szavakban, hanem képekben gondolkodnak, gyorsan felismerik a jelenségek mögötti struktúrákat, hamar felismerik a problémákat. Képzeletük gazdag, kíváncsian, kreatív és intuitív módon viszonyulnak a világhoz. Mindennek köszönhetően a diszlexiások között sok tehetséges képzőművésszel, politikussal, színésszel, tudóssal, feltalálóval, zenésszel találkozhatunk.

A diszlexia orvos-pedagógiai felmérése, majd a szakszerű, egyénre szabott fejlesztés általában megoldja a diszlexiás problémáit. Mi több: a diszlexiás az orvosi és pedagógiai reedukáció segítségével képes lesz kibontakoztatni azokat a kvalitásokat, amelyek birtokában éppen azért van, mert diszlexiás.

Lelki problémák

Az iskolák és az oktatási rendszer csak a mérhető teljesítményt – írást, olvasást, számolást – tudják értékelni, az attól eltérő tehetséget nem, ezért a diszlexiások az iskolában általában sok kudarcot szenvednek el. A pedagógus gyakran nem ismeri fel a tanulási zavart, a gyermek pedig természetesen tudja, hogy teljesítménye elmarad az elvárttól és ennek megfelelően lustának, rosszabb esetben butának fogja tartani magát, gyakran szorong, esetleg agresszívvá válik.

A kezelés nélkül maradó diszlexiások önértékelése általában rossz, önképük negatív, ennek következményei pedig egész életükre kihatnak: mivel a gyermek lemarad, kisebb az általa elsajátított tudásanyag, ezért általában alacsony végzettséget igénylő szakmát választ, ahol az olvasással járó feladatok elkerülhetőek. Nagyon fontos, hogy a tanulási zavart időben felismerje a szülő vagy a pedagógus, és a gyermek megfelelő kezelésben részesüljön.

NEM

Én is ezt húztam be

Két szakmunkás barátom volt. Az első, amikor az egyetemet kezdtem. Néhány hónapig bírtuk, egyszerűen folyamatosan fúrt, hogy hagyjam ott a sulit, az egyetem csak elveszi az időmet, hisztizett, ha tanulnom kellett, nem értette meg, hogy vizsgaidőszakban nem tudok csak úgy ide-oda mászkálni, mert tanulnom kell. Ráadásul buta is volt, nem tudtam felnézni rá, beszélgetni csak hülyeségekről tudtunk. Utána összejöttem egy szaktársammal, felüdülés volt.

Néhány évvel később megint lett egy szakmunkás barátom, ő értelmes volt, értett is a szakmájához, viszont folyamatosan irigykedett, hogy nekem annyi a kezdőbérem 8 órában, mint amit ő küzdött ki magának évek alatt napi 10-12 órában. A szüleim sokmindent a seggem alá toltak, lakás, kocsi, erre is nagoyn irigy volt, mindig fel is emlegette, holott sose dörgöltem az orra alá.

Nem mondom, hogy mindegyik ilyen, de nekem rossz tapasztaltaim votlak, nem innen válaszottam férjet végül.