Kinek kellene több házimunkát végeznie? Akinek több ideje van rá, vagy aki anyagilag kevesebbet tesz a kapcsolatba?

Ez nem a fizetéstől függ. Nálunk az csinálja meg, aki épp ráér. Értelem szerűen aki kevesebbet dolgozik, az többet. Ami azért korrekt, mert aki többet van otthon, több koszt is idéz elő.

Kivétel ez alól a gyerekkel töltött otthonlét. Ez alatt ugyanis aki otthon van, az nem ér rá. Sőt.

Fizetéshez mérni azért nincs értelme, mert nem te döntöd el, hogy mennyit kapsz. Extrém példa: mondjuk a takarítónő annyit akar keresni, mint a villanyszerelő férje. Ezért napi 16-18 órát dolgozik, két helyen. De így se keresi a felét se. Ezért a napi házimunka jórésze is rá hárul. Alszik napi 2 órát. Egy éven belül elviszi egy agyvérzés. Itt a vége, fuss el véle.

Ahol jó a kereset, ott bejárónő.

A babásoknál apucinak ki kell venni a részét, a házimunkából is.

Az egyetemista össze kaphatja a lakást.

Ketten vannak, ha vigyáznak a rendre alapra mindenki rendet rak maga után, akkir az a keveset ami marad elvégezheti.

Aki munkanélküli tudja tehermentesíteni a párját.

Nekem nagyon furcsa, hogy ki emelted ki mennyi pénzt keres.

Egy házasságban ne legyen alá fölé rendelt viszony.

Minden pár a maga dönt a saját életükről, de én így tartanám helyesnek:

1. Egyenlő munkamegosztás.

2. A férfi vállaljon többet, vagy ha már együtt elég sokat keresnek, én biztosan rendelném az ételt és hívnék hetente takarítónőt a rutin munkákra.

3. Teljesen az, aki munkanélküli, de nem azért, mert nincs pénze, hanem mert ráér. Kivéve, ha mondjuk elvégez egy képzést, akkor kell idő tanulni is.

4. A kérdés az, mit tanul az egyetemista és mennyi időt kell rászánnia. De az biztos, hogy a nap közben elvégezhető, ötperces melókat neki kellene. Amikor én home office-ban voltam, a párom bejárt, nap közben megcsináltam apróságokat, amikor amúgy is felálltam volna, pl. egy ötperces vécéátmosás, egy felsöprés, stb.

5. Ez nagy kérdés. Függ attól, mennyire problémásak a gyerekek, így mennyi ideje van a nőnek. Én egy halál nyugis gyerek voltam, aki mellett mindig mindent meg lehetett csinálni, mert egyedül eljátszottam. De az öcsém meg nonstop figyelmet igényelt, élni nem lehetett mellette. Úgyhogy abszolút megbeszélés kérdése.

6. Ugyanaz, mint az előzőnél.

Én nem hiszek abban, hogy fizetésarányosan kell házimunkázni... Millió dolgot tesznek az emberek egy párkapcsolatba, mégis ez a kettő az, amin állandóan megy a pörgés. Pl. azt a biztatást, támogatást, motiválást, amit az egyik fél ad a másiknak ahhoz, hogy legyen bátorsága, ereje stb. továbblépni, nem lehet fizetésben mérni. Ismerek olyan párt, ahol az egyik fél azért keresi most majdnem az ötszörösét annak, amit annak idején megkeresett, mert a párja biztatta, hogy váltson, hogy tanuljon, tartotta benne a lelket, amikor feladta volna, miközben ő is egyetemistaként hulla volt. Ha ő nincs, a párja még mindig valami kulimunkát csinálna minimálbérért, most viszont boldog és baromi jól keres. Ezt ki lehet fejezni pénzben? Mert ha úgy vesszük, igen.

Én annak a híve vagyok, hogy mindenki tegye bele a kapcsolatba azt, amije van.

Szerintem nagyon beteg a fizetésarányos dolog. Mi köze a munkának a párkapcsolathoz?

Vagy akkor a kapcsolatok kezdeténél üljön le a pár mindkettejük főnökével, hogy mennyi munkát kell elvégezniük, hogy otthon ki mosogasson? Ugye milyen abszurd?