Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Házimunka a kapcsolatban. Normális ez így?
A párom a kezdetekben még nem volt ilyen, azt hittem, háziasabb, mint a legtöbb férfi, de kiderült, hogy mégsem. Dolgozom napi 10-12 órákat, utána a házimunkát is én csinálom, emellett eljutottunk oda, hogy a ház körüli munkákat is, a kert felásásától kezdve a kerítés lefestéséig. Főzni már nem főzök. Amikor összeköltöztünk, főztem, de az anyukája akkor is ellátta egész hétre főtt étellel. Otthon megszokta, hogy semmit nem kell csinálnia, teljes mértékben kiszolgálják. Közben tudja, hogy ez nem jó, de tudat alatt ez a szemlélet működik nála. Már próbáltam mindent, megkérni, beszélni róla, egyik sem működött. Mindemellett semennyire nem becsüli meg a munkámat. Mintha magától lenne rend, annyira nem lehet megkérni, hogy töröljön fel valamit maga után, miután én épp takarítottam. Nem kérem már, hogy vegye ki a részét, maximum annyit, hogy minimálisan segítsem megőrizni a rendet, kicsit tisztelni, mennyi energiámba került a takarítás. Én vagyok a sárkány, aki állandóan **szogatja.
Azt is kipróbáltam, hogy nem csináltam semmit, akkor én lettem az igénytelen... Mert persze az probléma, hogy nincs már energiám a közös programokra vagy egyszerűen csak jókedvűnek lenni. Valóban, egyre frusztráltabb és kimerültebb vagyok, és vele is ingerlékenyebb. Nem akarom, hogy a kapcsolatunk rovására menjen ez az egész, mert minden más szempontból nagyon klassz ember, akit nagyon szeretek, de ez a házimunka dolog. De ha a munkamegosztásról van szó, mintha más ember lenne, egy lusta kamasz és egy hisztis óvodás nagyszerű elegye. Azt még hozzátenném, hogy ha a munka miatt lenne fáradt, én sem akadnék ki ennyire, de jóval kevesebbet dolgozik, mint én, általában csak hétvégén. Ideje lenne segíteni, de számítógépezni, olvasgatni nyilván kevésbé fárasztó. A házimunka meg derogál neki, mint férfinak. Egyszer képes volt azt is a fejemhez vágni, hogy nincs hozzászokva a vasalatlan pólókhoz, miután amit fel akart venni, nem volt kivasalva. Pedig kivasaltam volna, csak kértem, hogy szóljon előző nap. Szerintetek mi az, amit még nem próbáltam, és működne?
Szerintem te is tudod a választ. A "párod" cselédnek használ. Sosem értettem, hogy emberek hogy képesek tűrni az ilyen bánásmódot. Az egészben az a legfelháborítóbb, hogy még ő hisztizik, hogy nem talál vasalt inget, meg még te vagy az igénytelen, miközben ő a kisujját sem mozdítja.
Tiszteld magad annyira, hogy keresel valakit, aki partnerként , és nem rabszolgaként kezel.
Kőkemény megállapodás. Nincs mese le kell fektetni a játékszabályokat, a munkát meg kell osztani. Ha nem akar mosogatni akkor menjen és csinálja a kertet meg a ház körüli munkákat.
Másik alternatíva, hogy elmegy és ő lesz az aki 10-12 órát dolgozik, te meg kevesebbet.
Ha most nem csapsz az asztalra nem fog változni semmi és életed végéig a cselédje leszel.
"de tudat alatt ez a szemlélet működik nála."
Ennek semmi köze a tudatalatti megközelítéshez, ez nagyon is tudatos.
A szándékos vaksághoz van köze.
Leülsz vele, megmondod, mi a feladata.
ha csinálja, lehet folytatni, ha nem, akkor ennyi.
Felnőtt ember megteszi a dolgokat mert tisztában van vele, hogy ez az élete része.
Ezek szerint te ennyire becsülöd magad.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!