Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hölgyek, lányok, csajok! Ismerkedésnél, új kapcsolatnál vagy ha már egy ideje együtt vagytok hogy viszonyulnátok ahhoz, ha a (leendő) párod elmondaná, hogy korábbi kapcsolatában félre lépett s ráadásul örömcsajjal?
Ezt persze nem úgy értem, hogy az első szia után a felkiáltó jel helyett egy ilyen vallomás áll, de az őszinteség, tiszta lappal való indulás, a másik (múltjának) megismerése jegyében ez elfogadható vagy elvárható? Vagy inkább nem szeretnétek ilyesmiről tudni?
Ha pedig elmondja, akkor hajlotok rá, hogy megértsétek a miérteket s annak tudatában elfogadnátok, hogy az a múlt s értékelnétek az őszinteséget vagy csípőből felháborodnátok, elutasítanátok az illetőt s lelépnétek?
Kort írjatok légy szíves!
Köszönöm.
@26
"A felmentő szöveged meg inkább ront a helyzeten."
Nem tudom, hol látsz felmentő szöveget. :) Nem akarom magam felmenteni. Lásd a 29-es hozzászólásomat is.
"Előre kitervelt megcsalás volt, ahol a számomra korrekt megoldás az lett volna, ha szakítasz és utána mész kurvázni."
Valóban az lett volna a korrekt, ebben egyet értünk, de az ember sajnos nem mindig s nem minden helyzetben tud elég okosan, racionálisan s leginkább helyesen cselekedni. S ezt megint csak nem felmentés akar lenni.
"a megcsalás a gerinctelen, jellemnélküli emberek eszköze"
Van, aki így hívja, én inkább gyengeségnek. Van, aki ezt könnyen megteszi, van, aki baromi nehezen. Én utóbbi kategóriába tartozom. Abszolút nem volt könnyű döntés s igen, gyenge voltam (erre persze utólag jöttem rá) s kétségbeesett s naív. Naív abban az értelemben, hogy azt hittem, hogy attól jobb lesz (egy kicsit). Nos természetesen nem lett jobb.
"cuki, hogy őszinte akarsz lenni"
Nézd! Van bármi egyéb észszerű megoldás? :)
1) A kapcsolat / az ismerkedés elején elmondom: vagy megérti s elfogadja vagy faképnél hagy.
2) Eltitkolom s esetleg később kiderül: vagy megérti s elfogadja vagy faképnél hagy, mert nem mondtam el neki korábban meg amúgy is....
3) Eltitkolom s ha ilyesmi szóba kerül, akkor kamuzok róla: jajj, de jó, s akkor életem végéig titkolóznom kell. Ez se túl bíztató. :(
@22
"ha valaki kitervelten (!) meg tudta csalni a párját ahelyett, hogy szakított volna vagy megoldja a problémát, az azt jelenti, hogy valami egészen mást gondol a világról, mint én."
Lásd 31-es bejegyzésem ezzel kapcsolatban.
A szakítás is baromi nehéz, akárcsak az, amit én tettem. Nekem legalábbis nem volt könnyű megtenni. Bizonyára van, akinek a szeme se rebben meg, ha ezt meglépi s akár teljesen normálisnak is gondolja. Nos, én nem így voltam vele. S ez megint csak nem felmentés s ez nem árnyalja, hogy gáz, amit tettem.
A gyilkosságot hoztad fel példának. Ha valakiről kiderül vagy ismert, hogy embert ölt, akkor az első reakció az, hogy azt a durva meg milyen ember az ilyen s egyből elítélik, holott gyilkosság s gyilkosság között is óriási különbség lehet. Egyszer beszélgettem erről egy kollégámmal s akkor a következő jutott eszembe: persze, hogy nem tennék ilyet, ki a franc tenne, de.... De ha a gyerekemmel, testvéremmel, anyámmal, unokahúgommal történne valami olyan, amilyen....., nem tudom, hogy hogy reagálnék rá s nem tennék-e olyat, amit később megbánnék. Most azt mondom, hogy nem. Ki tudja, hogy mire képes az ember dühből, kilátástalanságból, kétségbeesésből, csalódottságból vagy satöbbiből? S ha egy fent leírt helyzetben történik egy gyilkosság, akkor az az ember mindenképpen rossz s örökre elítélendő? Ezzel azt akarom mondani, hogy az emberek túl könnyen ítélkeznek anélkül, hogy tudnák a miérteket, a körülményeket. Így van ez azzal is, aki megcsal valakit. Azzal együtt, hogy sajnos én is megtettem s nem tartom helyesnek, ha bárki ilyet tesz, én nem tudom nekifutásból elítélni, ami nem egyenlő azzal, hogy felmentem s helyeslem, amit tett.
"neked is az a legjobb, ha nem kell hazudnod, nem kell titkolóznod."
Valóban ez lenne a legjobb. Meg persze mindenkinek az lenne jó, ha ilyen kapcsolata lehetne. :)
válasza:22-es vagyok. Én nem ítélkezem. Nem tartalak rossz embernek: mind hibázunk, cselekszünk rosszul. Sőt, én sokakkal ellentétben azt sem gondolom, hogy feltétlenül meg fogod tenni máskor is: én hiszek abban, hogy az ember meg tud változni, ha nem valami súlyos mentális vagy agyi probléma áll fenn.
Én is követtem el hibákat, most is követek el.
De kérlek, te pedig azt értsd meg, hogy minden embernek vannak határai, amiket nem akar átlépni, és olyan partnert szeretne, aki szintén így vélekedik. Nekem a kitervelt vagy rendszeres megcsalás ilyen. Nem ítéllek el miatta, nem tartalak rossz embernek. Én is voltam olyan helyzetben, hogy megcsalhattam volna az exemet, tudom, milyen rohadt nagy, fájdalmas az a kísértés. De képtelen voltam átlépni azt a határt. És olyan partnert szeretnék, aki szintén ilyen.
Más biszex párt nem szeretne. Engem ez nem zavarna, pedig teljesen hetero vagyok, mást viszont igen. Ettől még nem feltétlenül ítéli el: neki az egy határ, ami kiöli belőle a vonzódást.
És a gyilkosságra reagálva: ha valaki nem önvédelemből vagy valakinek a védelmében öl, az az én szememben elítélendő. Nem feltétlenül tartom egy rossz embernek, meg tudom érteni, hogy valaki ki akarja belezni azt, aki mondjuk megerőszakolta a lányát. De egy olyan embernél, aki erre képes, és átlépi a gyilkosság határát, annak hol lesz a határa? A társadalomnak nem véletlenül alakultak ki a szabályai: mindenki védeni akarja saját magát.
Ugyanezen okból ennyire megosztó ez a megcsalós téma, mert minden ember védeni szeretné magát. És biztos lehetsz benne, hogy ebben is mindenkinél máshol van a határ. Van, aki azt is elítéli, aki önvédelemből öl meg véletlenül valakit, valaki szerint azt is nyugodtan le lehet lőni, aki csúnyán néz rád.
De igazad van abban, hogy magadnak kell megbocsátanod. Szerintem te igazából itt is valami feloldozásfélét kerestél (ehhez nem igazán jó helyre jöttél sajnos), de valójában neked kéne megbocsátanod saját magadnak. Nézz szembe azzal, amit elrontottál, és utána muszáj elengedned. És gondolj abba bele amúgy, hogy hányan voltak, akik ugyanezt a hibát elkövették egyszer vagy többször, mégis titkolózás nélkül boldog párkapcsolatban élnek most. Hidd el, neked is menni fog, és találni fogsz olyat, aki bizalmat fog neked szavazni.
@22-es / 33-as
Köszönöm a konstruktív hozzászólásodat. Megy a virtuális ölelés. :)
"igazad van abban, hogy magadnak kell megbocsátanod. Szerintem te igazából itt is valami feloldozásfélét kerestél "
Nem, nem feltétlen ezért jöttem, hanem inkább infót gyűjteni s tanulni, hogy Némethi Erika szavait használjam: felismerésekre jutni stb. S függetlenül attól, hogy ki, hogy áll a témához, sok s hasznos hozzászólás jött. Úgyhogy mindenkinek is köszönöm. :)
válasza:Én meghallgatnám a teljes sztoryt, mert van az a helyzet, amikor ez elfogadható. Pl a csaj hosszú ideje kómában van, te meg nem akarsz új szerelmet keresni, és ez a megoldás. Persze egy egyéjszakás jobb lenne, mint egy fizetős, de kb érthető szerintem. A kóma akadályozza a normális szakítást és kapcsolatrendbehozást is.
Ha ez a múltban egy volt pároddal történt, azt szerintem el tudnám fogadni (már a megcsalás részt, a prostit nehezebb), de ha velem tennéd, akkor nem.
Egyébként úgy 99.99% hogy meghallgatlak és azonnal szakítok utána.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!