Hölgyek, lányok, csajok! Ismerkedésnél, új kapcsolatnál vagy ha már egy ideje együtt vagytok hogy viszonyulnátok ahhoz, ha a (leendő) párod elmondaná, hogy korábbi kapcsolatában félre lépett s ráadásul örömcsajjal?

Kedves Mindenki!

Köszönöm a sokféle hozzászólást, véleményt, nézőpontot meg satöbbit.

Fogok reagálni erre-arra, de szeretném leszögezni, hogy bármit is írok, nem akarok senkit se megbántani vele. Nem beszólogatni, visszaszólni akarok vagy bárkivel is kötekedni, hanem max. egy egészségeset vitatkozni (ez nem egyenlő a veszekedéssel). :)

Ami feltűnt, hogy vannak olyanok, akik ítélkeznek felettem vagy úgy írnak véleményt, mintha tudnák, hogy mi s miért történt. De ezzel persze nincsen baj. :) A történet maga - amit nem írtam le - az hosszú, az esszenciája az maga a kérdés ill. a bevezető.

Lehet, hogy volt egy félreérthető hozzászólásom, mert olybá hat, hogy van, aki azt hiszi, hogy most van egy jelölt vagy épp egy bimbózó kapcsolat. Nincsen most ilyen, de azért remélem, hogy idővel lesz (de ez most nem prioritás). S persze van, aki erre azt mondja, hogy minek aggódok előre olyasmin, ami még nincs is. Szimplán azért, mert zavar s bánt, hogy barom voltam s szeretném helyre tenni magamban meg azt is, hogy akarva-akaratlanul ne bántsak meg egy jövőben megismerendő nőt egy múltbéli cselekedetemmel (hibámmal). Ill. nem szeretném, hogy odakerül a sor, akkor ezen ne görcsöljek, hanem igenis, ha úgy van, akkor fel tudjam vállalni, hogy hülyeséget csináltam.

@21

"Onnan látszik, hogy semmit sem változtál, hogy azt hiszed, miértek enyhítő körülmény és próbálod magad felmenteni. Továbbra is másokra mutogatnál, ezáltal felmentve magad, ha bárki hagyná. Én nem hagyom."

Nem ismersz, a történetet se ismered, azt meg végképp nem, hogy változtam-e, de talán nem véletlenül írtam ki a kérdésemet s nem véletlenül írogatok itt s vagyok kíváncsi a véleményetekre, nézőpontjaitokra stb. S az a "véletlen" nem az, hogy bárki azt mondja nekem, hogy a "miért" enyhítő körülmény, viszont egy miért nélkül nem teljes a történet.

Miért is mutogatnék másokra? Vagy miért mutogattam volna másokra? Kétségtelen, hogy a történet többszereplős, de sajnos - vagy sem - csak magamra mutogathatok. :( Hogy miért tettem, amit tettem, az kétségtelenül nem igazolja vagy teszi jóvá/semmissé azt, hogy megtettem. Nem kell felmenteni, nem bíróság ez. :) Igazából saját magammal kell elszámolnom, magamnak kéne megbocsátanom s elfogadni, hogy hülyeséget csináltam s túllendülni rajta.

@27

"ahogy rendszeresen ellepi az agyatokat a lila köd, amikor új pina van a láthatáron. 😂" Igen, ez tény. Alapvetően a punci hatása ilyen a férfiakra s ehhez nem feltétlen kell újnak lennie. :)

Mivel még nincs jelölt, nincs kinek elmondani. Bűntudatom, lelkiismeretfurásom persze, hogy van, dehogy azért akarnám elmondani, hogy "egyfajta engedélyt kérj arra, hogy vele is megcsinálhasd", ez bődületes hülyeség. Szimplán annyiról van szó, hogy életem egyik, ha nem legnagyobb baklövése volt... ("Befogod a pofád és elfelejted ami történt, vagy hagyd békén azt a lányt.") .... s ha befogom a pofám s eltitkolom, hú de jó, de mi van, ha egyszer szóba kerül? Vagy csak valami oknál szóba kerül a megcsalás vagy a prostik s megkérdi, hogy valaha történt-e velem ilyesmi, csináltam-e ilyesmit? Ha erre "befogom a pofám", akkor bizony kőkeményen hazudnom kéne. S ez is elég gáz. :( Ezt pedig nem valószínű, hogy meg tudnám tenni, mert sajnos elég mélyen bennem van.