Élvezitek, hogy a maszk eltakar az arcotokból vagy idegesít, hogy maszkban kevesebb kevesebb férfi bámul meg az utcán?

"Hozzá vagyok szokva, hogy tetszem a férfiaknak."

Tehát eddig bevált a figyelemfelhívósdi. Akkor miért van szükséged arra, hogy az eddigi 1000 után az 1001. férfinek is tetsszél ahhoz, hogy legyen önbizalmad? Ha ennyire kell a figyelem, akkor tegyél ki képeket az arcodról ilyen témájú Reddit-csoportokba, ahol majd körbeudvarolnak.

Nekem a szemem a "büszkeségem", az egyetlen alkatrészem, amivel teljesen elégedett vagyok.

Így nekem prímán megfelel.

Kb 10 éve kerékpározok maszkban hideg időben, úgyhogy hozzá vagyok szokva. Nyáron kellemetlenebb volt.

Ha tőlem kérdezted (10-es vagyok), akkor ez sokoldalú dolog. Egyrészt be kell látni, hogy a külső nem minden. Törekszel ettől függetlenül a maximumot kihozni magadból, de nem ez uralja az életed. És ez amúgy egy baromi fontos dolog.

Másrészt, miután beláttad, hogy nem csupán egy szép borítás vagy, belül is építed magad. Hobbik, sport, tudás, és egy olyan személyiség, ami ha nem is tökéletes, de szerethető. A hibáidat elfogadod, amin lehet javítasz, amin nem lehet, az elengeded. Elengeded az egészségtelen versengést is. Nem akarsz másoknál jobb, különb lenni, hanem önmagad legjobb verziója. Ha nem mindenki másra koncentrálsz, hanem magadra, az sokat változtat a hozzáállásodon. Persze, inspirálhatnak mások, de ismerd a lehetőségeidet és a korlátaidat. Tesztelni persze lehet őket.

Harmadrészt, egy normális, kiegyensúlyozott, boldog párkapcsolat. Alá se rendelem magam, ha határozott véleményem van valamiről, de ő sem egy papucs, mégsem versengünk folyton. Illetve hozzátenném, hogy az első 2 pont már jóval korábban kialakulóban volt, ha nem is volt annyira stabil, mint most. Szóval ez a harmadik tényleg csak egy plusz, nem pedig az alapja, amit sokan félreértenek. Kapcsolat nélkül is el lehet ezt érni, de nekem sokat segített ez a fajta lelki stabilitás is.