Miért nem alkalmazzuk mindenhol a nemi egyenlőség elvét?

A társadalmi és a párkapcsolati viszonyokat kevered.

Mondok egy példát, hogy érthető legyen.

Átlagos ruhaboltokban nincsenek több XL-es ruhák. Ha elkezdődne egy társadalmi mozgalom, hogy a H&M-ben is lehessen 5 XL-es ruhát kapni, támogatnám, mert nem érzem a kövér embereket alacsonyabb rendűnek, de ez nem változtatna azon, hogy nem vonzódom a kövér emberekhez.

Ugyanez van a nemekkel is. A párkapcsolat más, mint a társadalom. Sajnos sokszor van az, hogy ha egy férfi udvarias, utána "lenézi" a vele kapcsolatban lévő nőt, nem tartja magával egyenlőnek, mert segített neki. Pedig gondolom, édesanyátokkal nem úgy vagytok, hogy "anya, egyenlőség van, 10 kilót én cipelek, 10 kilót te".

Szeretem, ha (lenézés nélkül) udvarias velem a párom, de azt is szeretném, ha a meeting-re jövő ügyfél velem is kezet fogna, nemcsak a férfiakkal.

Én egyetértek ezzel.

Az udvariasság jól tud esni oda-vissza, én is szívesen magam elé engedek egy férfit a kasszánál ha nála van egy ásványvíz, én meg a havi nagybevásárlást intézem. Persze máskor nekem is jól tud esni fordítva.

Meghívásnál szerintem annak illik fizetni aki elhívta a másikat, legjobb ha kölcsönösen működik.

Ezek a dolgok szerintem inkább helyzetfüggők, nem azt kéne nézni hogy a másik milyen nemű.

Valaki említette fentebb, én is imádnám ha a köszönések végre valahára "gendersemleges" verziót kapnának, gyűlölöm azt a szokást hogy puszilkodnom kellene vadidegenekkel, nem értem miért nem megfelelő a kézfogás.... :)

(Magát feministának tartó, 26 éves nő.)